„Lux Pannoniae"

Tartalom - TAKÁCS IMRE: Esztergomi pecsétek az Anjou-korból. Két szokatlan példa

csétkép-témává. A zágrábi káptalan királyi adományozású új pecsétjén azonban nem az egyébként szintén szentként tisztelt alapító, Szent László király alakja látható - amint az várható volna -, hanem a patrónus, Szent István király térdel a kegyelem trónusa előtt, és ajánlja Szűz Mária oltalmába a székesegyházat, amelynek modelljét kezében tartja. Ezt az értelmezést támasztja alá az adományozó oklevél szövege, amely szerint "a kőből épült egyház alakját hódolattal felajánló király a legszentebb István, aki olyan mint rubintszínű rózsa a liliomok között." A dedikáció-ábrázolásnak templomalapítók reprezentációjából az uralmi, vagy modern szóval állami reprezentációba való átvitelére szintén igen jellegzetes példát ismerünk az Anjou-kori pecsétművészetben. A garamszentbenedeki apátsági birtokán alapított Újbánya (Königsberg) város 1342 és 1345 között készült pecsétnyomóján Nagy Lajos király felirattal is azonosított alakja jelenik meg. ö is - csakúgy, mint Szent István majd a zágrábi, káptalani pecséten - Mária trónusa előtt térdel, kezében tartott koronáját Mária vagy még inkább az őt megáldó Gyermek felé emeli. Az ábrázolásnak sajnos csak igen hiányosan ismert ikonográfiái környezete lehet az a terület, ahol a Szent István féle korona-felajánlás képi témája megformálódhatott. A megoldás kulcsa nincsen a kezünkben, de az biztosan állítható, hogy az első magyar dinasztiaváltást kísérő uralmi, legitimációs krízis előtérbe állította a Szent István-i hagyományt, nemcsak mint a törvényes és szent ágból való leszármazás hivatkozását, hanem a Szent István által mennyei patronátus alá helyezett ország, illetve korona birtoklásának természetfeletti eredetét. A gondolat első ismert képi megfogalmazása a III. Béla életében készült esztergomi Porta Speciosa timpanon-ábrázolása, amelyen Szent István Máriára bízza az uralma alá rendelteket, összhangban a Hartvik-legenda szövegével, amelyben Magyarország Mária hereditasa. A Mária gyámságára bízott ország gondolata III. András korára már a koronázási eskü szövegébe is beépült: a Boldogságos Szűz birtoka, amely Magyarország, hangzott el III. András szájából - ha hihetünk Ottokar von Steirnek. Szűz Mária és a magyar királyság hűbéri kapcsolatának gondolata a művészetben a 12. század végi esztergomi előzmények után bizonyosan nem véletlenül, a 14. század első évtizedeiben tűnik fel ismét, mégpedig e viszony hűbéri jellegének igen hangsúlyos kifejezésével. A dedikáció-téma gazdagodása és példáinak sokasodása a 14. századi művészetben nem lehet 78