„Lux Pannoniae"

Tartalom - WEHLI TÜNDE: Liturgikus emlékeink európai jelentősége (1000-1526)

glírákkal és ornamentikával zsúfolt későgótikus kifestés valóban nem zárja ki egy német mester e kódexeken belüli tevékenységét. Azonban sajnálatos, hogy az irodalom nem tájékoztat arról, hogy milyen forrás, illetve más szignált és datált munka alapján köti egy évszámhoz és attribuálja egy mesternek a kódexeket. A reneszánsz festészetből is merítő német orientációt az 1518 előtt készült Kassai Graduale (Bp. OSZKCod. Lat. 172 a, b) képviselheti. A legjelentősebb, 15. század végi és 16. század eleji liturgikus kódexek nagyrészt a cseh, közelebbről a prágai festészet emlékei. Ezek közé tartozik a paleográfiai és művészettörténeti szempontból eltérő készítési korúnak tekintett, egykor nagyobb liturgikus kódexcsoporthoz tartozó, váradi rendeltetésű (esetleg a morva származású Filipec János váradi püspök számára készült) Zalka-Antiphonale (törzsanyaga Győr, Székesegyházi Könyvtár, ltsz. n.) és a II. Ulászló Graduale (Esztergom, Főszékesegyházi Könyvtár, Mss. I. 3), mely tartalma alapján a király kápolnájának készült, és több kódexből ismert mestere Janicek Zmilely z Pisku, akinek e kódex mellett két, 1500 és 1506 között készült kódexe közé illik az utóbbi mű. E két kódex esetében a megrendelő, illetve possessor személye vagy az énekeskönyvek készítésében nagy gyakorlattal rendelkező prágai műhelyek igénybevételének köszönhető az eltérő rítusú kódexek cseh eredete. Pálóciéhoz hasonlóan fontos szerepet töltött be a 16. század elején Tolnai Máté pannonhalmi főapát (1500-1535), amikor a magyarországi bencés rend megreformálásán munkálkodva az 1510-es évek derekától saját liturgikus igényeinek megfelelő kódexeket készíttetett. Ezek egyike az Evangelistarium (Pannonhalma, Benedekrendi Főapátság, BKA 2). Pálóci és Tolnai szentek közötti válogatását elvben azonos szempontok vezették. Az esztergomi érsek az ország szent királyai mellett az esztergomi érsekség, az ország rangban első egyházának patrónusát, Adalbertet kívánta megjeleníttetni. A pannonhalmi főapát saját védőszentje mellett, bizonyára a főmonostor státusának hangsúlyozása céljából Szent Benedeket is megfesttette. Különös hangsúlyt nyert a programban a monostor pannóniai születésű patrónusa, Márton. Alakja kétszer jelenik meg a kódexben. Először az incipit-oldalon, a főapát mennyei pártfogójával párhuzamos elhelyezésben, a koldus gyámolítójának szerepében. A Márton-ikonográfia e legismertebb kompozíciója mellett, a szent ünnepénél festették meg őt másodszor (H, f. 73