„Lux Pannoniae"

Tartalom - TÖRÖK JÓZSEF: Az esztergomi rítus és Szent Gellért tisztelete

számára kihívást-fölszólítást jelentsen, s ennek eredményeként meglehetősen tömör, összefogott, önálló irodalmi alkotásokat hoz létre. Ez a folyamat nem színteleníti el a történelmi személyt, nem teszi élettelenné alakját, hanem ellenkezőleg, a kiemelt vonásokat az evangéliumi eszmékkel történő rokonítás révén egyetemes érvényűvé teszi, a történelmi valóságot megemelt szinten, eszmei valóságként adja vissza a liturgiát végzőknek, a liturgikus cselekményben résztvevőknek, klérusnak és híveknek egyaránt. A liturgia keretén belül a szentek tiszteletét a misében csekélyebb, a zsolozsmában jelentősebb mértékben fejezik ki. Liturgikus szövegeik legtöbbször közös használatúak, vagyis a hitvallók vagy vértanúk általános tulajdonságairól emlékeznek meg, s ezek az illető szent nevének behelyettesítésével már aktualizálódnak. Emellett azonban lehetőség nyílik arra, hogy a misében a három, úgynevezett saját könyörgés az ünnepelt szent közbenjárásához folyamodva a róla alkotott képet egyéni vonásokkal gazdagítsa, és néhány ének (leggyakrabban a szekvencia) fölelevenítse életének eseményeit. A zsolozsmában az éjszakai virrasztáskor (matutinum) a szent életrajza (legenda, vita) részben vagy egészben helyet kap; az antifónák, responsoriumok, himnuszok pedig vagy a közös szövegekből kerülnek ki, vagy a szent tiszteletére íródnak. Elöljáróban két adottsággal kell számolni. Liturgikus kódexeink a többiekhez hasonlóan túlnyomó többségükben elvesztek.

4 Ugyanakkor a meglévő kevés szerkönyv is fölöttébb nagy változatosságot mutat, ezért egyetemes érvényű következtetéseket csak kellő óvatossággal lehet levonni. A másik tény, amit lehetetlen figyelmen kívül hagyni: csupán a liturgikus ihletésű himnusz- és szekvencia-termés meghaladja a negyvenezret.

5 Ebből a számból fogalmat alkothatunk, hogy milyen hatalmas mennyiségben léteznek a kisebb terjedelmű szövegegységek (könyörgések, áldások, antifónák, responsoriumok), a Szentírás és a patrisztikus, hagiográfíkus irodalom szövegeiből bőségesen merítve gondolatokat, kifejezéseket, néhány szó vagy egész mondat erejéig. Ezért egy vizsgált szöveg forrása, keletkezése, s főként más liturgikus szövegekkel fennálló kapcsolatai nem mindig tárhatók föl egyértelmű bizonyossággal. Mindezek ellenére újra hangsúlyozni kell, a liturgiatörténet tanulmányozása alkalmas történelmi ismereteink gyarapítására. 39