„Lux Pannoniae"

Tartalom - KŐSZEGHY PÉTER: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás

m. 260.) Nagyszombati- és Horváth-kódex apácaregulái, méghozzá meglehetős egyértelműséggel: "Éneklésedben te szódat udvarló módra ne tördeljed" - ezt nehéz másképp érteni, minthogy egyesek igenis "udvarló módra" tördelték éneküket. Vö. még: Tarnai Andor, "A magyar nyelvet írni kezdik." Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp., 1984, 274; főleg a 270. jegyzet. 19 Tarnai Andor idézett művének alapgondolata, amelyet több vonatkozásban, meggyőzően bizonyít, hogy latin minták nyomán először egy szóbeli fordításirodalom jött létre, amely majd csak később, a szóbeliségben élés után -"másodlagosan" - került be az írásbeliségbe. Tarnai e műve hatására és gondolatmenetének mintájára alakítottam ki nézeteim egy részét. 20 Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy e szövegek virágénekek lennének! Azaz nem helyeseljük V. Kovács Sándor eljárását, aki szöveggyűjteményében "virágének-töredékek" címszó alatt közli a vallásos szövegek ma világiasnak ható részleteit. Vő.: Régi magyar olvasókönyv. Bp. é. n. (1985) 60-61. 21 16. Sz. RMKT2/1; Középkori magyar verseink, Szerk.: Horváth Cyrill, Bp., 1921, 160-176. 22 És viszont: természetesen a profán költészet is hatott a vallásosra. 23 Vö. pl. Péter Dronke, Medieval latin and the rise of European love-lyric, Oxford, 1965, 478-481. (Az itt közölt latin nyelvű szerelmes levelekben a Bibliából, az egyházatyáktól stb. származó idézetek - illetve reminiszcenciák - bőséggel találhatók.) 24 Dronke: i. m., 62. 25 Dronke: i. m., 57-62. 26 Első ismert előfordulása Sylvester Jánosnál (1541); vö. a 2. jegyzettel! Egészen bizonyos azonban, hogy ekkorra már több évtizedes, esetleg évszázados múltja volt a magyar nyelvben. 27 Dronke: i. m., 62-63. 28 A virágszimbolika a középkori liturgikus (és lovagi) költészetbe többek közt az ókori görög és latin szerzőktől (Rufinos, Tiberianus) került. A kérdésről részletesebben pl.: Dronke: i. m., 181-192. A virágszimbolika esetében azonban a poligenezis feltételezése is feltétlenül jogos, ezt a jelképrendszert jól ismeri például az Ókori görög-latin kulniráktól érintetlen keleti népek költészete is. 29 Vő.: Képes Géza, A magyar ősköltészet nyomairól, in: Az idő körvonalai, Bp., 1976, 58. Tudtommal Képes Géza volt az első, aki jelentőséget tulajdonított annak a ténynek, hogy a virágének nem tükörfordítása sem a latin cantilena de amiculának, sem más, velünk kulturális kölcsönhatásban volt európai népek megfelelő kifejezéseinek. E megfigyelésére építő következtetését - a virágének ősi finnugor örökség - azonban túlzottan merésznek vélem. 30 RMKT 16. Sz./12, 105. 31 Szabolcsi Bence: Adalék a XVI-XVII. századi magyar irodalom- és zenetörténethez. Üj Zenei Szemle, 1952. III. 11-13. Vö.: Kardos Tibor, Gerézdi Rábán: A magyar világi líra kezdetei (recenzió), ItK, 1964, 115.; V. Kovács Sándor, Egy "virágének" szövegtörténetéhez, ItK, 1964, 208. 32 Rozmaringkoszorű, Szlovákiai magyar tájak népköltészete, Pozsony, 1979, 155246