„Lux Pannoniae"

Tartalom - RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: Patria és pietas: Vitéz János és Janus Pannonius kapcsolatáról

Csánki Dezsőre hagyatkozva állíthatjuk, hogy mind a Zrednai, mind a Csezmiczei család szláv eredetű volt, de már igen korán, jóval tárgyalt korszakunk előtt magyar nemességet kaptak. Ezt minden hivatalos nyilatkozattétel alkalmával vallották is. így tudta ezt a kortárs Thuróczi János is: In Sclavinia humilis sub tecto nobilitatis geniti.

1

4 Az ősök olyan literátus kisnemesek voltak, akik a báni, megyei székhelyen otthonosan mozogtak, akik a saját vagy mások pörös ügyeiben rendszeresen eljártak az illetékes hatóságoknál. A pörös eljárások is latin nyelven folytak, Csánki szerint, legalábbis ami az oklevélírást illeti, igen szép latin nyelven. A fönti adatokból látjuk, hogy ezek a családok több generáción keresztül verzátusak voltak olyan közegben, ahol a latin nyelvet rendszeresen használták. Generációkon keresztül hozták magukkal a készséget, hogy ezen a nyelven magukat megértessék. Tudjuk, hogy ez az egyházi közvetítéssel nálunk meghonosodott hivatali nyelv a latinnak egy viszonylag romlatlan változata volt. Különösen így van ez, ha az itáliaiak vagy a franciák korabeli nyelvhasználatával vetjük egybe. Ott ugyanis a latin a később formálódott leánynyelvekkel könnyen kontaminálódhatott. Ezekben az országokban egyébként is mind a hivatalokban, mind a jogászi ügyleteknél már régen az anyanyelvet használták. Mindezeket szem előtt tartva, most képzeljük el a gyerekifjú Csezmiczei Jánost, amint megérkezik Itáliába ferrarai tanulótársai közé. Messziről "északról", a hegyeken túlról jött, a medvék közül. Diáktársai megbámulták és csúfolták is, még azért is, mert barbár anya (Borbála latinul Barbara) szülte. Mindezeket a sérelmeket verseiből tudjuk. Csak amikor megszólalt, akkor keltett bámulatot a latin nyelvet nehezen megtanuló diáktársai körében. Ezt viszont az őt csodáló kortársai följegyzéseiből tudjuk. Ezt a képességet örökségként hozta magával litterátus kisnemes őseitől szülőföldjéről, Szlavóniából. Itt kell fölvetnünk mind Vitéz, mind Janus anyanyelvének kérdését. Ismét Csánki Dezső nagy forrásismeretére támaszkodhatunk: "az oklevelek mintája teljesen magyar, akár egyházi hatóságtól, akár a megyétől vagy a bánoktól erednek. De felötlőbb, hogy az oklevelek, bár szövegük latin, főként, ha a határhelyeket részletezik, aránylag gyakran használják a magyar szavakat, helyesebben: műkifejezéseket is. A pozsegai, zágrábi, de különösen a csázmai káptalan okleveleiben sürün találhatók a: via Keresztút, mons Havas dictus, fluvius Turjafő, fundus Lukácshelye, vallis Diankovölgye, lacus vulgo 140