Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Várdai Pál esztergomi érsek. 1526—1549. János király első ténykedése volt az üres érseki szék betöltése és vá­lasztása Várdai Pál püspök személyében valóban érdemes és nemes férfiúra esett, s hogy benne mennyire megbízott, mutatja az is, hogy Esztergomban nemcsak meglátogatta, hanem a következő telet annak vendégeként ugyanitt töltötte. Szapolyai János királysága azonban alig tartott pár hónapig, mert Mária özvegy királyné és Ferdinánd minden módon arra törekedtek, hogy azt okkal­móddal s ha kell, fegyveres erővel is megdöntsék. E tekintetben először az érseket környékezték meg. Batthyány Ferenc bánt küldték az érsekhez, hogy Szapolyai mellől eltántorítsák. Az érsek azonban ellenállott. 1 Ugyan­akkor arra is törekedtek, hogy Szapolyai híveiből a vezető szerepre hivatotta­kat maguknak megnyerjék. Ez a tervük részben sikeresnek ígérkezvén, Ferdi­nánd nem tétovázott soká, mert 1527 júl. 31-én erős haddal behatolt az or­szágba, holott is Győrt, Komáromot és Tatát hatalmába véve, Esztergom ellen fordult. Esztergom város magisztrátusa és polgárai — mást úgysem tehetvén, — hódolattal fogadták Ferdinándot, ellenben a várbeliekhez átadás iránt in­tézett felszólításnak egyelőre nem volt foganatja mindaddig, amíg ostrom nem indult. Pár napi ostrom után a vár parancsnokai — belátva azt, hogy a küz­delem hiábavalónak Ígérkezik, — tudatták, hogy hajlandók feladni a várat az esetre, hogy ha nekik (két parancsnok volt) fegyverrel, a védőknek fegy­ver nélkül megtorlástól mentes elvonulás biztosíttatik. Ferdinánd e feltétele­ket teljesítette s amikor a vár népe kivonult, nyomban a várba ment s ott a papság által történt fogadtatás után misét hallgatott. Az esztergomi vár pa­rancsnoka ekkor Ferdinánd rendelkezéséből bizonyos Oeder Farkas nevezetű atyafi lett és ez alá 300 idegen gyalog katona adatott. Ezután Ferdinánd •— kinek időközben az érsek behódolt — az érsekkel együtt Székesfehér­várra ment, hol is a nyitrai püspökkel megkoronáztatván magát, visszatért Esztergomba és miután itt töltötte a telet, innen intézte az ország dolgát. 2 Szapolyai János, a korábban megkoronázott király, Ferdinánd említett sikeres vállalkozása után — nem lévén képes megfelelő ellenállásra — kény­telen volt Lengyelországba menekülni, s onnan folyamodott Szulejmánhoz, aki 1529-ben ismét Budán termett s onnan szept. 12-én már — mielőtt az itteni vár őrségét megerősíthették volna — Esztergom alá érkezett, hol is Várdai Pál érsek elébe ment és magának, valamint 300 fegyveres nemesének kíméletet kért. Habár a szultán jóakarattal vette a megadásnak eme jelét, az érsek abba a kellemetlen helyzetbe jutott, hogy Szulejmán — aki Bécs megvételére in­dult — magával vitte és magánál tartotta Budára visszatérő útjára is, amikor azután szabadult. Az ilyen kényszervendégség szokásos volt a törököknél és azt célozta, hogy a vendég addig legyen vendég, amíg a török el nem éri ki­tűzött célját, vagyis ne érintkezhessék azokkal, akik a számításokat keresztül­húzhatják. Nem szabad elfelejteni, hogy Szulejmán János királynak minden támo­gatást biztosított annyira, hogy Budára érkezve, annak elfoglalása után a ko­ronát is átadta, majd — mint aki jól végezte a dolgát — seregével elhagyta az ország területét. Habár ezek szerint János király visszajutott a főhatalomba, a sikert korántsem könyvelhette el a maga javára, mert Ferdinánd hívei csak­hamar Buda alatt termettek s annak várát Gritti hősies védelme dacára meg­vették és Jánosnak ismét Lengyelországba kellett menekülnie. 1 Millennium Tört. V. 48. 2 Millennium Tört. V. 56. 95

Next

/
Thumbnails
Contents