Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Volt ugyan látszata az alkotmányos életnek, azonban minden eredményen meglátszott a király akarata, mindazonáltal történelmi tény, hogy mindenben arra törekedett, hogy országát tekintélyhez juttassa és nemcsak a közviszonyokat rendezze, hanem az általános művelődés útjait is egyengesse. Ez utóbbi tekintetből nevezik a tör'énetírók az ő udvarát a renaissance európai központjának. Mátyás uralkodásának utolsó időszakát is jellemezi a jóakaratú erőszakosság. Erre mutat az 1486. évi országgyűlés által elfogadott, de az alkotmányos felfogással ellenkező törvénye, amely a rendeleti útnak nyújt alapot. Egyébként ez a törvény foglalkozik a korábban (1487) megállapított nádori hatáskör szabályozásával, kimondván, hogy a nádor a király után az ország főkapitánya, főbírája, aki mint ilyen — közbenjáró a nemzet és a király között, s amennyiben a trón üres, az országgyűlés összehívására jogosult. A nemesi perek tekintetében ez a törvény szakít az addigi renddel és kimondja, hogy a nemes a pert a megyei törvényszék előtt indíthatja és a királyi törvényszékhez felebbezhet. Valamint az ország többi vármegyéje, úgy Esztergom vármegye is a Hunyadiak alatt lett nemesi vármegye. A vármegyék hatósága alól csak az örökös grófok vétettek ki s az idevonatkozó törvény kimondja, hogy ezek pereiket a kúriánál kezdhetik. Vitéz János élete. Vitéz János Zsigmond király alatt kancelláriai titkár volt s egyúttal váradi kanonok, aki Zsigmond környezetében már olyan meghitt viszonyban volt Hunyadi Jánossal, hogy annak révén a Hunyadi fiúk nevelése is terhelte. Hunyadi, mint kormányzó akkor, amikor De Dominis János váradi püspök a várnai ütközet áldozata lett, a pápa hozzájárulásával (1445) Vitézt juttatta annak örökébe. Mint váradi püspök és a királyi udvar légkörében nevelkedett ember, Hunyadinak haláláig leghívebb bizalmasa és tanácsadója volt s alig fordult elő valami fontosabb küldetés, amelyben része nem volt. Hunyadi János halála után Vitéz János minden igyekezetével Mátyás királyságát törekedett biztosítani és amikor Mátyás királlyá választatott, ő folytatott Podjebráddal alkudozásokat annak a kiadásáért. Mátyás Vitézt az érdekében tett fáradozásáért, de meg azért is, mert képességeit atyja életéből ismerte, főkancellárjává tette és Vitéz ebben a minőségben Frigyesnél a Korona visszaszerzése ügyében szintén sikerrel járt el. Mátyás király ez után még inkább méltányolta Vitéz János szolgálatait. Ezt bizonyítja ama tény, hogy a koronázás után Vitéz Jánost és utódait Bihar vármegye örökös főispánjává tette, majd pedig Széchi Dénes halála után II. Pál pápa hozzájárulásával az esztergomi prímási székbe juttatta. Hogy a pápa ezt megelőzőleg már tájékozódott Vitéz kiválóságáról és úgy az egyház, mint a hitvédő Hunyadi-ház érdekében kifejtett tevékenységéről, az a tény is mutatja, hogy azzal egyidejűleg, hogy kinevezését megerősítette, a bíbornoki kalap küldésével is kitüntette. Az elismeréseknek sorozata ezekkel nem ért véget, mert Mátyás azt a kiváltságot, amelyet Vitéz váradi püspöksége alatt nyert, hogy t. i. „semmiféle törvényszék előtt sem tartozik saját személyében esküt letenni, hanem azt a maga nevében emberei (meghatalmazott és igazolt képviselői) útján is letétetheti", a mindenkori esztergomi érsekre, kiterjesztette.

1 Mátyás király uralkodásáról írott fejezetünkben kilátásba helyeztük, hogy Vitéznek a királlyal történt szembehelyezkedése okait és következményeit ismertetni fogjuk. Amint korábban elmondottuk, hogy Mátyás az addigi adórend1 Török J.: Magyarország prímása 109—112. 84