Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

működését, mint segédlelkész és hittanár, majd 3 évig a Szikla-templom lelkésze volt, 1935-től 1936-ig az Esztergom-vízivárosi plébánia, jelenleg a dorogi plébánia lelké­sze. Számos vallásos, egyházi tárgyú cikke jelent meg, különböző önálló müve is van. A Katolikus Nevelés és az Élet című folyó­iratok cikkírója. Holdampf János köfaragómester, Süttő. 1895-ben született Süttön. Iskoláinak elvég­zése után a kőfaragó ipart tanulta ki, majd atyja mellett gyarapította szaktudását és amikor átvette az üzemet, modernizálva tel­jesen átalakította azt. A háborúban a 6-os komáromi vártüzérek kötelékében 36 hóna­pig küzdött az olasz fronton, mint irányzó szerelt le. Kétszer a bronz vit. érem és a Károly cs.-kereszt kitüntetések tulajdonosa. Neje: Szakmáry Róza, fia: Ottó. Holdampf József kocsmáros, halászcsárda tulajdonos, Tát. 1883-ban szül. Tokodon. Iskolái elvégzése után a vendéglős ipart ta­nulta ki és 1922 óta bírja a híres táti halász­csárdát, amely 100 esztendős múltra tekint vissza és emléktábla jelzi, hogy itt mula­tott Fráter Lóránt 1928-ban. Á háborúban 43 hónapig az orosz és olasz fronton har­colt, ahol megbetegedett és mint 50%-os rokkant szerelt le. A Károly cs.-kereszt tu­lajdonosa. Lajos öccse az orosz fronton halt hősi halált. Neje: Speier Erzsébet, gyerme­kei: József, Mária és Erzsébet. Holdampf Sándor köfaragómester, közs. pénztáros, Süttő. 1897-ben született Süttőn. Elvégezve iskoláit, a kőfaragó iparból nyert képesítést és mint segéd Franciaországban, Budapesten, valamint atyjánál gyarapította szaktudását. Modernül berendezett üzemé­ben 1927-ben lett önálló. A háborúban a 6-os komáromi vártüzérezred kötelékében 21 hónapig harcolt a belga és olasz harcté­ren. A Károly cs.-kereszt tulajdonosa. 6 évig volt közs. képviselő, jelenleg ipartestületi választ, tag és községi pénztáros, O. K. H. ig. tag. Neje: Staudinger Mária, fia: Alfréd. Holenczer István ny. r. k. plébános, Bana. 1868-ban született Pápán. A teológiát Esz­tergomban végezte el, 1890-ben szentelték fel. Mint tanár az esztergomi kispapoknál kezdte meg működését, majd Kisbérre került mint káplán, később Banán plébános lett. 40 évi áldásos működés után 1936-ban nyu­galomba vonult. Megalapítója és elnöke a Hangya szöv.-nek, az O. K. H.-nak, várm. th. tag 20 éve és 40 éve közs. képv. test. tag. rempe-hollósi Hollósy Mór ny. vm. árvsz. ülnök, h. elnök, Esztergom. 1868-ban szül. Ivánkán. Régi vasmegyei családból szárma­zik, ősei Apaj községben ősi adományozási javakkal bíró tősgyökeres nemesek voltak. Nagyatyja, néhai H. János, Pozsony vm.­ben, mint kerületi esküdt szolgált. Közép­iskoláit és egyetemi tanulmányait Kolozs­várott végezte és itt tette le előbb az állam­tudományi, majd később a jogtudományi ál­lamvizsgát is és a vármegye szolgálatába lépett. Kezdetben a nyitramegyei törvény­hatóságnál 1891-től 1894-ig közigazgatási gyakornoki minőségben és ezen időtől 1895-ig járási közgyámi minőségben szol­gált. Innen lépett át Esztergom vm. szolgá­latába, mint árvaszéki jegyző, majd később árvaszéki ülnök és végül helyettes elnök lett, mígnem szolgálati idejét kitöltvén, 1924-ben nyugdíjaztatott. A törvényhatósági bizottság ez alkalomból a vármegye érdekében hosszú időn át kifejtett értékes, önzetlen és érdem­dús munkásságáért legteljesebb elismerését fejezte ki neki, s ennek jegyzőkönyvi meg­örökítését határozta el. Hivatalos pályáján, különösen a világháború alatti nehéz idők­ben szerzett kiváló érdemeket, midőn két hadbavonult tiszttársa munkáját, vagy legalább annak érdemleges részét egymaga intézte fáradságot nem ismerő szorgalom­mal, kitartással és szaktudással. Neje: Glo­botschnig Mária, gyermekei: Emilia, özv. dr. Bencze Győzöné és Béla áll. tanító. Hollósy Sándor oki. mérnök, Tóváros. — 1887-ben született Temesváron. Középisko­láit Pozsonyban, műegyetemet Budapesten végzte el, oklevelét 1909-ben nyerte. Pálya­futását a MÁV kötelékében kezdte meg mint vasúti mérnök, ahol 1923-ig teljesített szol­gálatot, azóta mint magánmérnök működik Tóvároson. A „Város Kultúra" című folyó­iratban irodalmi munkája jelent meg Tata­Tóvárosról. Közs. képv. test. és a megye­bizottság tagja volt. néhai Hollósy Somcigyi Károly ref. lelkész, Pilismarót. 1859-ben született Nemesócsán. A teológiát Pápán végezte el, hivatását Nógrádverőcén kezdte meg mint segédlel­kész, majd 1887-ben Pilismarótra került, ahol 42 évi áldásos működés után 1929-ben nyugalomba vonult, nemsokkal később el­hunyt. Nevéhez fűződik a leégett templom újraépítése. Özvegye: Békeffy Irén, gyer­mekei: Vilma és Irén. Ifj. Holop Mihály műkertész, Esztergom. 1893-ban született Esztergomban. Középis­koláit Komáromban végezte, majd a kertész ipart tanulta ki, majd Magyarországon és külföldön több városban gyarapította szak­tudását és 1919-ben önálló lett Esztergom­ban. A háborúban a 26. gy.ezred köteléké­ben az orosz fronton harcolt, ahol fogságba került és csak 40 havi fogság után 1918-ban szökés útján tért hazájába vissza. Neje: Korompay Erzsébet, fia: Géza. Homor Imre érseki tanítóképzőintézeti ta­nár, Esztergom. 1887-ben született Eszter­gomban. Tanlmányait szülőhelyén végezte el, tanári oklevelét Budapesten nyerte 1922­ben. Putnokon volt felekezeti tanító és 1909­ben került Esztergomba, ahol városi tanítói minőségben működött 1924-ig, mely időtől fogva az érseki tanítóképző tanára. Iskolai tankönyveket írt, melyeket hivatalosan elfo­gadtak. Mint publicista 1919-től az „Esz­tergom és Vidéke" című lap főszerkesztője, 757

Next

/
Thumbnails
Contents