Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

pítja, hogy a legrégibb kőzet a felső triász dolomitja és ugyanannak megalodus mészkője. A jura az alsó és a közép triásszal az északi oldalon jelentkezik. Kréta is fordul elő két helyen a Neokom-korú homokkőben. Az eocén a Nummulites lucatanus (mészkő és agyag) és a Nummulites striátus (mészkő és homok) tartalmában látható. Az oligocént cyrenas agyag és pektunculosus homokkő jelzi, míg az alsó mediterránt a kavics. Ez után jön a pannóniai emelet (congerias agyag és homokkő). A diluvium az édesvízi mész, a lősz és a homokterületeken mutatkozik, míg az alluvium az agyagos és mocsaras helyeken. Bányászat. Miként említettük, Esztergom megyében a jobbparti oldalon mészkő- és márványbányászat folyik. Mindkét foglalkozás igen régi keletű, hiszen már a rómaiak művelték a bányászatot a mészkő s még inkább a márvány tekintetében, amit építkezéseik maradványai, de legfőképen síremlékeik és mértföldköveik bizonyítanak. A kőszenet a megye területén 1805-ben a gróf Sándor, most herceg Metternich-féle, birtokon fedezték fel. Ezen a birtokon 1812-ben az uradalom már szakavatott bányászt alkalmazott. A vidék kőszén tartalmának ismertetésére vonatkozólag érdekes Beudant francia geológusnak leírása, amely azonban leginkább arra terjed ki, hogy a hely kőszénben mérhetlenül gazdag. A kőszén kiaknázása nagyobb terjedelemben a mult század közepén indult meg és azóta fokozatosan, sőt meglepően fejlődik. Különös lendületet adott ennek a fejlődésnek a világháború, nemkülönben ezt követőleg körülbelül hat év után az a körülmény, hogy a hazai szénfogyasztás a külföldi szénnek behozatali nehézségei folytán mindjobban emelkedett s e mellett az Esztergom megyei kőszénbányák a brikett termelésére is berendezkedtek. Az Esztergom megyei széntelepek jelentékeny kiterjedésűek, vastagok és a belőlük kibányászott szén oly kiváló minőségű, hogy a hazai barnaszénnek legelsőbbike. Nendtvich Károly geológus az Esztergom megyei szenet a negyvenes években vizsgálván, megállapította, hogy az a bánáti és a Baranya megyei barna kőszéntől eltérőleg vaskovandot és ammóniák-timsót tartalmaz. A szén vizsgálatával és a telepek felbecsülésével számos tudósunk foglalkozott, de legbehatóbban vizsgálta azt Hantken Miksa geológus, aki több munkájában úgy tárgyalja a széntelepeket, hogy azok rendkívül gazdagok, majdnem kimeríthetetlenek és a szén minőségileg a hazaiak közül a legkitűnőbb. Áttérve a vármegye Dunán inneni (balparti) területének geológiai viszonyaira, ezeket a következőkben ismertetjük: itt az első korszakot a miocén alkotja és ez a felső mediterrán agyagban jelentkezik. Utána a pliocén korszakot a pontusi durva homokkő, a pontusi laza homokkő és a pontusi kavics képviselik, majd a diluvium jön veres kötött agyaggal, kaviccsal, homokkal, típusos és homokos lősz, továbbá lőszagyaggal, végül a völgyek töltődése alluviális. A vármegye vízrajzi viszonyai. A főfolyam a Duna, amely a vármegye régi területét osztja ketté. A folyam mintegy ötven kilométer hosszban fut át a vármegyén és Komárom megye határán érkezve, Dömös községnél hagyja el azt s közben jelentékeny számú kisebb-nagyobb szigetei vannak. A szigetek közül, mint jelentékenyebbek, említendők a muzslai, a táti, az ebedi, az esztergomi Körtvélyes és Nyáras szigetek s végül az úgynevezett esztergomi Prímás (vízivárosié-sziget. A folyam a legkeskenyebb Ebed alatt és legszélesebb Esztergomnál. A Duna ártere Lábatlan mellett a legkisebb és legnagyobb Nyergesújfalunál. Mélysége Nyergesújfalunál a legnagyobb és legsekélyebb Ebednél. A Duna jobb- és balpartja általában vízszegény. A jobbparton inkább patakocskák vannak és ezek között élővizeknek számítanak a Bajót—táti, az Annavölgy— tokod—táti és a Piliscsaba Dorog—Kenyérmező-majori patakok. Időközi vize 9