Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

képviseltethessék és jogaikat védelmezhessék, követküldési joggal ruházta fel a szabad királyi városokat, amelyeknek polgárai eszerint az ország harmadik rendjét alkották. . d) Törvényben biztosította a jobbágyság költözködési jogát és azt, hogy az úriszékek sérelmesnek tartott ítéletei ellen a megyei törvényszékhez fellebbezhessenek. Mindezekből nyilvánvaló, hogy ezek a törvényes intézkedések megnyugvást keltettek ugyan, de igen csekély vigasztalást nyújtottak az országnak azért a csapásszerű hanyatlásért, amelyet az 1437-ben elhalt szerencsétlenkezű uralkodó előidézett. Kanizsai János érsek. 1387—1418. Demeter bíboros érsek halálának évében Kanizsai János foglalta el az esztergomi érseki széket. Ennek az érseknek születési helye ismeretlen ugyan, de mert az esztergommegyei Bajótot uralt Osli

1 nemzetségből való ama Kanizsai János fia volt, aki a bajóti birtokot Nagy Lajos királlyal más fekvőségekért 1371-ben elcserélte,

2 továbbá mivel azt János érsek 1388-ban visszaszerezte, ebbeli igyekezetéből következtethető, hogy Bajóton született s így esztergommegyei származású volt. Kanizsai János úgyis, mint egyházfő, úgyis mint államférfi, egyike volt kora legkimagaslóbb egyéniségeinek. Mint kiváló pap, elérte a hazai legmagasabb papi méltóságot és mint államférfi királyi kancellárságra is emelkedett. Amint tudjuk, Zsigmond uralkodását a ballépések egész sorozata jellemezte s ezek miatt tört ki az elégedetlenség vele szemben. Kanizsainak nem sikerült a túlönálló uralkodót mérsékelni s amikor látta, hogy országrontó alkudozásokban fáradozik, ellene fordult, sőt nyiltan arra törekedett, hogy Zsigmond eltávolíttassák a trónról s helyébe Nápoly László állíttassék. Ezzel — természetesen — magára vonta Zsigmond haragját,

3 annyira, hogy nemcsak székhelyétől fosztotta meg, hanem jószágait is lefoglaltatta. Ezenkívül elmozdította kancellárságából és a kancellári pecsétet — nehogy annak másával az érsek visszaéljen — összetörette és új pecsétet készíttetett.

4 Zsigmond haragja még ezekben a tényekben sem nyert kielégülést, mert 1403-ban — közvetlenül a rábaközi ütközet után — Esztergom várát Stibor vajda által ostrom alá vétetvén, elfoglaltatta. Hogy ez után még ugyanazon évben mi vitte Zsigmondot arra, hogy október 8-án közbocsánatot hirdessen, legfeljebb abból következtethető, hogy maga is belátta, hogy a trónt további veszedelmek fenyegetik. A közbocsánat kihirdetése után Kanizsai érsek Székesfehérvárott megjelent Zsigmond előtt és az ki is engesztelődött, azonban Esztergom várát nemcsak nem adta vissza neki, hanem ellenkezőleg úgy rendelkezett, hogy azt megerősített védelmi állapotban tartsák. Ez után az érsek visszatérhetett Esztergomba, hol is egyelőre teljesen távoltartotta magát az államügyektől és tisztán egyházmegyéjének élt egészen 1405 decemberéig, amikor is Zsigmond második feleségének: Borbálának, Székesfehérvárott tartott koronázását végezte. Ettőlfogva ismét Zsigmond bizalmasa lett s erre legjobb bizonyíték ama tény, hogy amikor a király a konstanzi zsinat érdekében Rómában tartózkodott és a nádort is magával vitte, a helytartói nehéz kötelességek az érseket terhelték mindaddig, amíg a nádor vissza nem érkezett. Az érsek gazdagságáról igen érdekes adat 1 Osli rábaközi helység. Itt Kanizsai érsek templomot építtetett. 2 Más forrás szerint Mária királyné halála ellőtt Zsigmond adományaképen nyerte vissza. 3 L. A gróf Teleki okltár. I. 29. 4 Millenn. Tört. 111. 466. 77