Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

tergomi prépostságba ő már mint kanonok került, majd a nyitrai püspökségben felváltotta Vásárit és 1350-ben a zágrábi püspökséget vele töltik be. Keszei Miklóst ilyen minőségben az 1350. áprilisában megindult nápolyi hadjáratban már Nagy Lajos oldalán találjuk és mint érdekes körülményt említjük, hogy püspökké szentelése ez alkalommal a magyar hadak által elfoglalt Aversában folyt le. Említettük már, hogy tehetségével, tudásával és hűségével miként lépett fokról-fokra magas világi és egyházi méltóságokba Keszei Miklós, azonban fel kell sorolnunk amaz érdemeket is, amelyeket a király és a haza hűséges szolgálatában szerzett. íme: része volt abban, hogy a király tekintélye nagyra emelkedjék és az ország hatalmi állása hihetetlenül megerősödjék. Ennek eredményéül jelentkeztek az északi és déli hadjáratok területszerzési sikerei, a bolgár, szerb és oláh hódoltatások, az Arany-bullának az 1351. december elseji országgyűlésen történt megerősítése,

1 a Balkán félsziget népeinek a török ellen való egyesítése és mindezeken felül sok olyan esemény és szolgálat, érdemesítette Keszei Miklóst 1356. aug. 4-én a kalocsai,

2 majd pedig 1358. okt. 8-án az esztergomi érseki székre.

3 Ami Keszei Miklósnak az egyház szolgálatában kifejtett tevékenységét illeti, legelsősorban említjük, hogy a király személye körül történt rendkívüli lekötöttsége mellett is volt ideje arra, hogy kanonoki, préposti, püspöki és érseki tisztében a lelki élet gondozása felett teljes igyekezettel őrködjék, az egyház javait óvja és papságának szellemi színvonalát emelje. Megállapítható, hogy sohasem pihent és szinte kereste az alkalmat az újabb és újabb feladatok vállalására. Ilyen különleges alkalom kínálkozott számára akkor, amikor a szerbek, bolgárok, oláhok, dalmaták és hunnok térítésére került a sor, mert ennek személyes irányítását a maga számára tartotta fenn. A keresztény egyház e nagy férfia, a király leghűbb tanácsadója, a fáradhatatlan munkás, a XlV-ik század legnagyobb magyar államférfia érsekségének kilencedik évében adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. Életévének számát — mert születési éve sem volt ismeretes, — a történelem nem jegyezte fel, azonban, ha tekintetbe vesszük, hogy már Róbert Károly jövetele előtt bizonyára élt, úgy hozzávetőleg megállapíthatjuk, hogy sírba hajlása idején a hetvenedik életévét meghaladhatta. Telegdi III. Tamás, érsek. 1367—1375. Nagy Lajos király negyedik esztergomi érseke Telegdi III. Tamás, Csanád érsek unokaöccse lett. Nagybátyja neveltette és papi képeztetését is az irányította s alatta lett esztergomi mester- és olvasó-kanonok is. Tamás kanonok korában egyházjogi tanulmányainak bővítése végett Avignonban tartózkodott, jogtudori minősítést szerzett és ugyanott pápai ügyhallgatói minőségben is működött, majd amikor hazatért, az esztergomi préposti méltóságra emelkedett, 1350-ben a csanádi püspöki székre érdemesült, 1358-ban kalocsai érsek s mint ilyen jutott Keszei Miklós esztergomi örökébe. De Surdis II. János érsek. 1376—1378. Telegdi III. Tamás esztergomi érsek az alatt a nyolc év alatt, amelyet az érseki székben töltött, csupán az egyház érdekeinek élt és tevékenysége, ebben a tekintetben kiválónak bizonyult. 1375 dec. 1-én költözött jobb hazába és ha1 Ennek oklevelét Keszei Miklós fogalmazta. 2 Áldásy. Tört. Tár. 1895. 264. 1. 3 Fejér: Cod. Dipl. IX. II. 684. és Aldásy 339. regestája. Tört. Tár. 1895. 271. 1. 73