Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

üunaalmás és Neszmény polgári és gazdatársadalma részére. Mai tőke: 47.043 pengő, befizetett üzletrész 51.840 pengő. 638 tag, 1296 darab üzletrész, 40 pengő névértékű részvény. Betét: 111.777 pengő, váltó: 276.843 pengő, kötelezvény: 6520 pengő. Elnök: Sulacsik Lajos pü. főtanácsos, ügyvezető könyvelő: Grúber Lőrinc. Lengyár (Fidler János Lenipari Rt.). Gyártelep Komárom, Nagyigmándi-út. A város legnagyobb üzeme 1898-ban alakult, mint magánvállalat, Nagytanyon, 1927-ben részvénytársasággá alakult át. A gyárépület 1904-ben épült. Lenkidolgozással, lenfonással, fonálfehérítéssel és cérnagyártással foglalkozik. 1935-ben az addig működő szövőgyárat megszűntették. Külföldi és hazai kiállításokon többízben nyert díjakat gyártmányaival. Tisztviselők száma: 35, szakmunkás: 240, felügyelő: 20. Önkéntes tűzoltósága, orvosi rendelője, fürdője, 5 tisztviselő-, 11 munkáslakása, napközi otthona van munkásgyermekek számára. Motorikusán berendezett üzem, külön 390 HP-s gőzgépe van és 200 darab villanymotor. Az üzemek teljesen modern felszereléssel vannak ellátva. Kizárólag hazai termeléssel foglalkozik. Budapesti képviselete Kossuth Lajostér 4. Postatakarékpénztári csekkszámla: 12.596. Bankszámlák: Komárommegyei Hitelbank és Magyar—Olaszbank, Bp. Sürgönycím: Lenfonógyár. Telefon: 81. Jelenleg az Orsz. Magy. Ip. Jelzálog Int. zárgondnoksága alatt van. Zárgondnoka: Soholtz Ferenc, ig. helyettes. Erwert és Társai textilgyár és vasöntöde 1923-ban létesült. Szövőelőkészítő-, kőfaragógépeket készít, továbbá gépalkatrészek, vas és fémöntvények gyártásával foglalkozik, 25—30 munkásnak ad kenyeret. A Városi Gazdaság 40 katasztrális holdon terül el. Szántóföld, takarmánytermelésre, a város céljaira. Vezetője: Jalsovszky Ödön városgazda, személyzete: 4 kocsis és 7 állandó munkás a köztisztaság fenntartására. Jószágállománya: 4 pár ló, 5 csikó, 1 tenyészbika és 1 tenyészkan. Állategészségügy. Komárom városban az állategészségügy általában kielégítő, járványos betegségek az utóbbi esztendőben nem fordultak elő. A régebbi években volt sertéspestis is. A város teljesen modern berendezésű vágóhídja 1937-ben épült. A város főutcáján, a Nagyigmándi-úton van Schmidhauer Lajos gyógyszerész „Igmándi" keserűvíz szétküldési telepe. Az Igmándi keserüvíz-források felfedezője, néhai Schmidhauer Antal komáromi gyógyszerész volt, aki 1863-ban Nagyigmánd község „Csicsó" nevű tagosított legelőjében (amely az elpusztult Csicsó falu nevét őrzi) talált rá a ma már világhírű keserűvíz első forrására és vizének gyógyító hatását felismerte. Később fia, Lajos, fejlesztette a forrás ismertetését és jelenleg Komáromban szétküldési telepet létesített, amely lehetővé tette, hogy a ma már külföldön is ismeretes kiváló hatású gyógyvíz vasúton és hajón az ország minden részébe és külföldre is könnyűszerrel szállítható legyen.

1 Komárom szab. kir. megyei városhoz tartozó Koppán monostort a Koppán nemzetség egyik tagja alapította, valamikor Katapánnak hívták. 1222 körül keletkezhetett, „Sörös Pongrácz: Komárommegyei bencés apátság" c. műve szerint. Az apátság lakóhelyének nyomai még 1928-ban is láthatók voltak, ez a telek ma Szilágyi János komáromi lakós, gazda, tulajdona. Ez a monostor apátság Pannonhalmához tartozott, de az idők folyamán sok gazdát cserélt, azonban még ma is címében él. A megyéspüspök a Koppánmonostori címet egyháziaknak adja kitüntetésül. 1922—23-ban az 0. F. B. a feloszlott földrészeket házhelyek alakjában az itteni lakosoknak adta,melyeken azok„Faksz"-kölcsönös 1 A szétküldési telep helyiségét illusztrációnk között láthatja az olvasó, míg a gyógyforrásokra vonatkozó adatok Nagyigmánd község ismertetésénél is megtalálhatók. 637