Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

mert abban — noha úgy látszott, hogy az 1308-iki országgyűlésen követei által Csák Máté is hűségre tért — ez a kis király volt az úr, akit csak 1317. nov. 3-án Róbert Károly sikeres ostromával sikerült onnan kiverni. A Róbert Károly uralkodása megszilárdításában oly buzgó Tamás érsek érdemei Magyarország fennmaradásának biztosításában elévülhetetlenek, mert felismerte azt a veszélyt, amely egyrészt az országnak akár cseh, akár bajor uralom alá kerülése esetén idegen határok közé való bekebelezését jelenthette, másrészt azokat a bajokat, amelyek az oligarchák túltengő hatalomvágya következtében az ország egységének feldarabolását előidézhették s ama körülmény, hogy az Anjou-ház jelöltje mellett hűségesen kitartott, beigazolta azt a jövendölését, hogy siker esetére Magyarország egy boldogabb jövőt várhat. Tamás érsek nem érhette meg azt az időt, amely neki fényes elégtételt szolgáltat a király uralkodásának sikeres eredményei tekintetében, mert 1321-ben elhalálozott. Utódjául a káptalan a király rokonát: Boleszló herceg, krakkói kanonokot választotta meg. Boleszló, akinek az egyházi birtokok visszaszerzése körül rengeteget kellett küzdenie, hét év múlva elhalálozván (1328), utódjául a káptalan Dörögdi Miklós pozsonyi prépostot megválasztotta ugyan, azonban ez a választás a király tetszésével nem találkozott, mire ez az érsek lemondott s helyébe XXII. János pápa Telegdi Csanád egri püspököt nevezte ki. Bár Róbert Károly uralkodásának ismertetése és méltatása nem tartozik Esztergom vármegye történetébe, mégis kötelességünk felemlíteni azokat az érdemeket, amelyeket az ország rendjének biztosításában, a királyi tekintély teljes tiszteletének megszerzésében és Magyarország nagyhatalmi állásának megteremtése tekintetében szerzett. így mindenekelőtt elbánt a zendülő és külön függetlenségre törekvő oligarchákkal annyira, hogy Csák Máténak 1321-ben bekövetkezett halála után minden akarata teljes mértékben érvényesült. Reformjai is igen beváltak. Ő alatta hozatott be az egyenes adó az addigi lucrum camerae helyébe, gondoskodás történt a jó pénznek előállításáról és az arany forintoknak firenzei mintára való veretéséről. A bányászat az ő korában kezd fejlődni azért, mert a bányabirtokosoknak nem kellett többé titokban dolgoztatniuk, amennyiben biztosította a király őket, hogy a bányák jövedelmének egyharmada őket fogja illetni. Különös súlyt helyezett Róbert Károly a városok fejlesztésére és vagyonosodásuk előmozdítására a kiváltságok nyújtásával és az iparnak, meg a kereskedelemnek támogatásával s e tekintetben Esztergom városa sem volt kivétel. Amíg eként a közgazdaság érdekeit érvényesülni segítette, gondja volt a honvédelemnek a hűbérrendszer alapulvételével való rendezésére is, amennyiben a véderő alapjául a birtokot jelölte meg s kimondotta, hogy minden birtokos a saját jószágának arányában köteles katonaságot kiállítani. Ugyanezen okból megengedte, hogy azok a birtokosok, akik legalább ötven fegyverest vezetnek táborba, a saját címeres zászlóik alatt vonulhatnak fel s ezzel megvetette az alapját a banderiális rendszernek. Emlékeztetnünk kell arra is, hogy a korábbi zavaros időkben, a testvérharcok és vetélkedések alatt, az országhoz kapcsolt részeket elidegenítették. Róbert Károly a szerb fejedelem meghódolásával azokból a macsói bánságot visszacsatolta az ország testéhez. Róbert Károly mint diplomata, egyike volt a legszerencsésebbeknek, amit nemcsak az a tény igazol, hogy amikor a visegrádi kongresszuson (1335) Kelet-Európa ügyeit a szomszéd uralkodók tárgyalták, ő elnökölt; de ettől eltekintve, akkor is sikert aratott, amikor fiatalabb fia számára a nápolyi koronát megszerezte és Lajos fiának a lengyel trónra való igényét biztosította. Harmincnégy évi uralkodását egyébként törhetetlen akarat jellemezte. 1342-ben bekövetkezett elhunytakor gyászba borult az ország és ha a veszteségben volt vigasztalás, úgy az az utód iránt való bizalomban gyökerezett. 69