Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

fejtettek. 1909-ig a községet csak Szöllősnek hívták, amikor a községnevek rendezése alkalmával kapta a Vértes előnevet. Vértesszöllősről a világháborúban 230 lakós vett részt, közülük 32-en haltak hősi halált a Hazáért. Hősi emlékmű 1929-ben állíttatott fel. A 200 éves tiszta tót telep ma 50%-ban magyar anyanyelvű, s elenyésző töredék kivételével r. kat. vallású. Az összes lakosság 1777 lélekből áll. Határa 3199 k. hold, melyből szántó 1398, rét 196, szőlő 89, legelő 161, erdő 1220, kert 10, terméketlen 122 k. hold. E terület megoszlik 1 nagybirtok, 4 kisbirtok és 170 törpebirtok között. A községbeli kereskedések száma 5, kisiparosainak száma 14. Szakmák szerint: 2 mészáros, 2 asztalos, 2 bognár, 1 kőműves, 4 cipész és 3 kovács. Nagyobb ipartelepe a Gazdabirtokosság kőbányája. Piaca Tata és Tatabánya. Vasútállomása a Budapest—győri vonalon fekszik, hajóállomása 20 km-re Almásfüzitő. Postaügynökség helyben. Népoktatásügyi intézete a r. kat. elemi iskola, 4 tanteremmel, 4 tanerővel. 1929-ben épült 60.000 pengő költséggel. Orvos Tóvároson 5.5 km-re lakik, ugyanott van gyógyszertár is. Községi bába helyben. Kórháza 50 km-re Esztergomban. Kútvize 90%-ban fertőzött, az egészségre igen ártalmas. Artézi kútja nincs. Vértestolna. Kisközség a Gerecse hegycsoportban, a tatai járásban, Tolna újabb település. Mint puszta a 18. században a tatai uradalomhoz tartozott, melyet 1727-ben gróf Esterházy József vett meg a báró Krapff családtól. Esterházy birtokait rövidesen benépesíteni óhajtotta s ezért Németország különböző vidékein felhívást tett közzé, melyekben a birtokára betelepülőknek messzemenő kedvezményeket ígért. Erre a felhívásra nagyobb számú telepesek jöttek Németországból s egy kisebb würzburgi csoport 1733-ban Tolnapusztán telepedett le. Az új telepesekkel a földesúr örökös szerződésre lépett s 4 évre felmentette őket az urbáriális kötelességek alól és 6 évi adókedvezményt is adott. Ezen szerződés 1848-ban megszűnt. 1742-ben alakult meg Vértestolnán a r. kat. egyházközség, melynek első plébánosa Diakovits József volt. Temploma a vértestolnaiaknak rég időktől kezdve lehet, mert az 1700-as években a településekkor találtak romokat, melyek minden valószínűség szerint templomi maradványok voltak. A jelenlegi templom a települések után épült fel, de a torony csak 1788-ban, míg a szószék 1760-ban készült el. Maga a templom barokk stílben épült és belseje csupa műemlék. A jelenlegi kb. 800 hívő lelkipásztora Riegler Frigyes plébános. A község pecsétje 1755-ből származik, melyre „Dorfe Tolnau" körirat van vésve (a nép Tonaunak is ejtette svábosan faluja nevét). A falunak egyetlen utcája gyümölcsfákkal volt beültetve, melyek jó évben szép jövedelmet hoztak tulajdonosának. A határ több mint kétharmadát két hegylánc erdőségei vették körül, melyekben sok őz, szarvas és vaddisznó tanyázott. A közepes termékenységü szántók meglehetősen szerény jövedelmét a szorgalmas lakosság a gyümölcstermelésből és állattenyésztésből származó haszonnal igyekezett megtoldani. A forgalomból kieső falu lakosságának az értékesítés is meglehetős nehézséggel járt s az esős évszakokban kiépítetlen hegyi útjai valósággal járhatatlannak bizonyultak. E kedvezőtlen gazdasági viszonyok nem voltak jó hatással a népesség számának gyarapodására. Thiele 1833-ban 503, Fényes 1851-ben csak 19-cel többet, vagyis 522-t, a hivatalos népszámlálás 1880-ban 509, 1930-ban 587 lelket mutat ki Vértestolnán. 40 625