Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ú. n. Fényes-források. Ezek a r. kat. templomtól kb. 2 km távolságban fakadnak, a Feneketlen-tó közelében. Vizük kristálytiszta, 22° hőmérsékletű. Közös lefolyásuk alkotta patak a tatatóvárosiak kedvelt fürdőhelye s felesleges vízmennyiségük a Fényes-patakon keresztül ömlik Almásfüzitő és Dunaalmás között a Dunába. A források vize által alkotott tavak között legnevezetesebb a 427 k. hold terjedelmű Nagy-tó és az Angolkerti Cseke-tó (40 k. hold). A Nagytó körül félköralakban terül el a két község. Tata forrásainak vizét már a rómaiak is használták. 15 km hosszú vízvezeték vitte a tatai források vizét a föld alatt Bregetio városába (Ó-Szőny), ahol a rómaiaknak állandó táborhelyük volt. Azonkívül hatalmas zsilipmü biztosította Bregetio védelmét, melynek segítségével a táborhoz vezető nagyobb földterület volt víz alá helyezhető. E zsilip és töltésük még 1747-ben teljes épségben állottak. Királyaink közül Zsigmond karolta fel elsőnek a tatai forrásokat. Vizüket összegyűjtötte s halastóvá alakította. Nagy szerepe volt a forrásoknak a tatai vár védelmében a török idők alatt. A tavak és források vizei Tatától a Dunáig terjedő síkságot ingoványos mocsárrá alakították át, különösen a nedvesebb időszakokban. Gróf Esterházy 1747-ben a híres Mikovényi mérnök tervei szerint lecsapoltatta e területet, ami által többezer hold termőterületet nyertek. A Tóváros közelében fakadó 2 forrás mellett pedig 260 hold területen angolkertet létesített, mely legszebb ékessége ma a 2 községnek. Pompás, külön kis világ ez, pavillonszerű, régi kastéllyal egy dombon, hatalmas fákkal szegélyezett nagy tó, hattyúkkal, csónakházzal. Sejtelmes barlangi utak, régi romok, langyos hőforrások. Az Esterházy grófok előkelő ízlése, évszázados műtörténeti emlékek s a természet intim szépségei hangulatos környezetet teremtettek a parkban évről-évre rendezett szabadtéri előadásoknak. Színpadul egy nagy tisztás szolgál, évszázados fák a természetes kulisszák. Költői fantázia sem képzelheti el szebben. Gazdasági szempontból is nagy értéke Tatatóvárosnak e vízben való bősége. Különösen a vízierőt és sok vizet használó iparágak virágzását mozdította nagyban elő. Már 1240-ben olvassuk, hogy a tatai apátságnak 4 vízimalma van. A török háborúk után gyors gazdasági fejlődéséhez nagyban hozzájárult a vízimalmok, a kallók, a szűrszabók, pokróckészítők, len-, kenderszövéssel foglalkozók nagy száma. Jelenleg is 11 vízimalom van a 2 község területén. Mérhetetlen lehetőséget nyújtanak a hévvizforrások a két ikerközségnek íürdő- és üdülőhellyé való fejlesztése szempontjából. Ezen a téren — ámbár a községek már nagy áldozatokat hoztak, mert van már 2 gőzfürdője, versenyuszodája, nagyszerű sétánya, parkja, — még sok befektetés és munka vár a vezetőségre és a lakosságra, hogy Tatatóváros hazánk fürdőhelyei sorában méltán az elsők közé kerüljön. Tóvárosnak idegenforgalmi és fürdővárosi jellegét nagyban előmozdítja a fővárosi nívójú Esterházy-szálloda, kávéház és vendéglő is, amely Noll Miklós m. kir. kormányfőtanácsos tulajdona. Modern, kényelmes folyóvízzel ellátott szobák, kitűnő magyar konyha, pompás borok jellemzik e szállodát, melyben olcsó, külön turistaágyak is kaphatók. Tata lakói közül 1200, Tóvárosé közül 1000 hadköteles férfit állított csatasorba az 1914-ben megindult nagy háború. Tatáról 102-en, Tóvárosról 154-en haltak hősi halált a különböző harctereken, akiknek emlékét a 2 községben külön-külön felállított hősi emlékművek őrzik. A tóvárosi temetőben külön hősi temetőt is létesítettek, a 19-es vadászzászlóalj elesettei emlékére pedig emléktáblát helyeztek el. Tata lélekszáma 6414, Tóvárosé 5588. Nemzetiségi tekintetében Tatán 6296 magyar, 77 német, 19 tót, 14 román és 8 egyéb anyanyelvű, Tóvároson Í9' 611