Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Szőny. Nagyközség közvetlenül a Duna mellett, a gesztesi járásban, jobbára sík vidéken. Hozzátartoznak: Almásfüzitő-, Béla-, Hathalom-, Nagyharkály-, Pörjés- és Ujszállás-puszták. Szőny ősi település. Alapját a kelták vetették meg, melyet később a rómaiak jelentős várossá fejlesztettek. A mult század végén határában végzett ásatások alkalmával igen sok, nagy értékű római lelet került napfényre. E leletek egy része a komáromi és győri, nem egy a külföldi múzeumokba került. Ez ásatások révén Szőny európai hírnévre tett szert. Történetíróinak legtöbbje a rómaiak híres Bregetio nevű városával azonosítja a szőnyi római telepet s állítólag itt halt meg 375-ben Kr. u. Valentinianus római császár. Muzeális értékű, nagyszámú római régiséggyüjtemény van Kállay Ödön szőnyi adóügyi jegyző birtokában. Okleveleinkben 1249-ben találkozunk először a falu nevével Sceun alakban, amikor az esztergomi érsek birtoka s aki ezt elcseréli IV. Bélával egy másik faluért. IV. László idejében Terra Sceun, 1387-ben poss. Zywn, Zyun alakban szerepel, ismét a prímás birtokában. 1422-ben Oppidium Zewn vámjával és révjével együtt a komáromi várhoz tartozott. Ezután kb. egy évszázadig nem találunk említést a mezővárosról, bár a megye legnagyobb községeikhez tartozhatott s valószínűleg virágzó kereskedelme és ipara is volt. A mohácsi csata után nemsokára (1529) elpusztult az egész vidékkel együtt. 1670 körül ifj. gróf Zichy István birtokába került Szőny s a következő békésebb években gyors fejlődésnek indult. 1690-ben 32, 1694-ben már 98 gazda, 1715-ben pedig 60 gazda és 30 zsellér lakik Szőnyön. Több nemes család is költözött a községbe. Az 1768. évi nemesi összeírás 28 nemes családfőt mutat ki Szőnyön. Kedvező fekvése és Komáromhoz való közelsége mindig vonzott ide lakosságot, bár éppen kedvező fekvése (közvetlenül a Bécs—budai országút mellett) miatt sokat kellett szenvednie az arra vonuló csapatoktól. Ez magyarázza, hogy az adóösszeírásokban az egész hódoltság alatt változó számú lakossággal szerepelt, sőt néha évtizedekig nincs is felsorolva az adózó községek között. így 1622-ben 11, 1639-ben 6, 1640-ben 13 portával van említve. 1627-ben itt kötötték meg II. Ferdinánd és ia török szultán nevében a szőnyi békét. A lakosság a hódoltság alatt tisztán református vallású volt, egyházuk is ezidőben keletkezett. Több érdekes, régi egyházi szentedényt is őriznek ezekből az évekből. A mai ref. templom is ebből a korból származik (1677). A szőnyi ref. papok közül többen emelkedtek püspöki méltóságra. Az első anyakönyvi bejegyzések szerint 1705-ben alakult meg és a dunántúli egyházkerülethez tartozik. A hívők száma 20—25 fő évi szaporulattal jelenleg 1450, lelkipásztora: Várady Lajos ref. lelkész, aki a hitoktatást is végzi az iskolában. A templom 1780-ban épült, és ez már a harmadik temploma az egyháznak. Fiókegyháza Almásfüzitő. Az egyház kötelékében működnek: a Leányegyesület, K1E. Ifjúsági Egyesület, Énekkar és a Confirmáltak Egyesülete. 1741-ben a lassan beszivárgó katolikusok számára a földesúr fiókegyházat szerveztetett, melyet 1787-ben plébániává fejlesztettek. Az Árpádházi királyok idejében, a község létesítésekor alakult meg a róm. kat. egyház is, melynek tulajdonát képezi a plébánia, a templom, iskola, temető és tanítói lakás. Az egyház ma 2200 lelket számlál és a győri püspökséghez tartozik. Az ősi 3 hajós templom az 1760-as években a földrengés alkalmával elpusztult, a jelenlegi templom 1777-ben készült el. 1848-ban, a szabadságharc idején a plébánia körül nagy harcok voltak, úgy hogy restaurálás vált szükségessé. A hívők lelkipásztora: nemes Szekendy József r. k. plébános, világi elnöke: dr. Vizkelety Béla ügyvéd. 594