Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

könyvtár, melynek vezetői a tanítók: Kurucz Lajos ref. kántortanító és Kopasz Mária tanítónő. Kulturális intézményei a községi Népkönyvtár, a Mezőgazdasági szakkönyvtár, a Polgári Lövészegyesület és a Ref. Dalosegylet. A körorvos Dunaalmáson lakik, a községi bába helyben. Legközelebbi gyógyszertár Tóvároson (10 km-re), a közkórház Esztergomban van. Szegényház és Egészségház helyben. Ivóvize egészségtelen, két közkútja van a tisztiorvos ellenőrzése alatt. Duna-strandfürdője a község tulajdona, nyaralásra alkalmas üdülőteleppel. Oroszlány. Nagyközség a tatai járásban, dombos, erdős vidéken. Hozzátartozik Majkpuszta, Majkszőlőhegy és Mindszentpuszta. A község a középkorban Oroszlánykő, később Pusztaoroszlánykő nevet viselt. Elnevezését a hagyomány szerint egykori várától nyerte, melynek kapuját két kőből faragott oroszlán díszítette. Mások szerint a vár ura két rossz lányát e várban tartotta fogva, s így e két szóból vette nevét „Ó rossz lány". A 14. században valószínűleg a Csáky család birtoka volt a vár és a falu. Poss. ürozlankew okiratilag 1440—46-ban említtetik először. Orozlankew 1460-ban a gesztesi vár tartozéka. Oláh Miklós 1536-ban még említi várát, melyet a törökök a faluval együtt a következő években elpusztítottak. A vár romjai még a 18. század elején is láthatók voltak, de azután a lakosság széthordta és házaiba beépítette. A falu az egész hódoltság alatt egyszer sem szerepelt lakott helyként. Csak 1701-ben települt újra pozsony-, nyitra- és trencsénmegyei ev. tótokkal. A 18. század elején gróf Esterházy József tulajdonába került a falu. Az első családok favágással, mészégetéssel foglalkoztak, mert ekkor a vár környéke, a régi falu helye is erdővel volt borítva. A lakosság első teendője volt a község határából az erdők kiirtása. Letelepedésük után nem sokkal megalakították az ág. ev. egyházközséget, amely így egyidős a községgel. Mai templomuk 1787-ben épült, de valószínű, hogy a buzgó tót evangélikusok már előtte is építettek maguknak templomot, a kor szokásaihoz híven és anyagi eszközeikhez mérten, sövényből és sárból. Az egyházi anyakönyveket 1701-től rendszeresen vezették. Első lelkésze Szampiás Sámuel volt, aki 1702-ig vezette az egyházat. A feljegyzések szerint a következő lelkészek vezették a községi evangélikus egyházat: Velics Péter 1702-től 1720-ig, Raksányi György 1721 — 1745-ig, Krizsán Mátyás 1745—1774-ig, Krizsán Dávid 1774—1778-ig, Cvellenberger Sámuel 1778—1794-ig, Szepessy Mihály 1794—1800-ig, Teslák Pál 1801—1810-ig, Selmeczy Mátyás 1810—181 l-ig, Benkő Sámuel 1812— 1833-ig, Turcsányi György 1834—1860-ig, Szabados Pál, majd Mostyena György, Striba János volt adminisztrátor és tovább 1860—1890-ig Mostyena József, 1891—1907-ig Zatkali Károly, míg 1908-tól a mai napig: Droppa Sá-; muel tölti be a tisztséget. Katolikusok csak később szivárogtak a községbe, akik egyházilag Kecskédhez tartoztak, s ma is annak filiáléja. A kat. kápolna 1876-ban emeltetett. A lakosság ősi foglalkozásához sokáig hű maradt. A községet körülvevő roppant erdőkben a fafaragás, mészégetés, hamuzsírfőzés sok családnak adott kenyeret még az 1850-es években is. Sovány, homokos szántóik nem is tudták volna megélhetésüket biztosítani. A mezőgazdaság egyes ágai közül gyümölcstermelése volt fejlett. A közelében levő tavon az uraságnak több liszt- és olajsajtoló malma állott. A fuvarozás szintén elég jövedelmező keresetet nyújtott az élelmes lakosságnak. — Oroszlány határába olvadt bele Majk és Mindszent határa. Majk igen régi, szép múltra tekint vissza. Első említésével 1252-ben 585