Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A pannonhalmi főapátság tömördpusztai birtokán fakadó keserűvízforrások vizét Pannónia keserűvíz néven hozza forgalomba az erre berendezett üzem. A gazdaság egyébként 2455 k. holdon terül el és egyike a rend legrégebbi uradalmainak. A birtok megoszlása: 1910 hold szántó, 157 hold erdő, 13 hold kert, 78 hold rét és 90 hold legelő, a többi nádas és adó alá nem eső terület. Termel 45%-ban gabonaféléket, 24%-ban kapásnövényeket, 10%-ban keresk. növényeket, 21%-ban takarmányféléket. Állattenyésztése is említésre méltó. Hazai piros-tarka tehenészet, mangalica sertéstenyésztés és hizlalás, Nonius lótenyésztés és tinónevelés áll előtérben. Az uradalom modern mezőgazdasági gépekkel van felszerelve. Állandóan 85 alkalmazottnak ad kenyeret. Az uradalom intézője: nemes vitéz Kiss Lajos oki. gazdatiszt, segédtisztje: Scheiber Viktor. Jószágkormányzó: dr. Komanczy Gáspár. Nagyigmánd. Nagyközség a gesztesi járásban, a Concó-patak közelében. Hozzátartoznak Csanak-puszta, Fácánmajor és ördöghegyi puszta. Határában szántás közben még a mult század második felében gyakran kerültek felszínre római pénzek, fémtárgyak, amelyek azt bizonyítják, hogy a község területén a rómaiak idejében is népes kolónia lehetett. A község első okleveles emléke 1235-ből származik, mint a Bygman, Vigmand vagy Ogmánd nemzetség birtoka, amelytől a nevét is kapta. 1400 körül Bygman falura a Zichyek tartanak igényt, a Bygman-nemzetséggel korábban kötött egyezség alapján. 1500 körül Hédervári Ferenc más birtokai között Vigman komárommegyei falut testvérének, Katalinnak, Rozgonyi István nejének adja zálogba, de már 1526-ban Bakith Pál és testvérei kapják királyi adományként. Pár évvel később Igmánd a szomszédos Csanak és Csicsó helységekkel együtt elpusztult. (Győr, Komárom és Tata várai által övezett területet a török mindjárt első megjelenésekor elpusztította, úgy hogy e vidéket Győrtől egészen a Vértesig Győr-pusztának nevezték.) Valószínűleg többször történt kísérlet benépesítésre, így 1612-ben is, mikor földesura, Enyingi Török István a szomszédos Kocs községet is újra telepítette. Maradandóan 1643-ban ülték meg ref. vallású magyar jobbágyok, akik mindjárt megalakították a ref. gyülekezetet is. Csicsó- és Csanak-pusztán maradtak, határuk beleolvadt az igmándi határba. A helység gyorsan fejlődött, 1649-ben még csak 4, de már 1699-ben 122% portával szerepel. A község birtokában és 1864-ben még használatban lévő régi pecsét köriratán 1688. év látható, amely szám azt is tanúsítja, hogy ez időben már rendezett helység. Nagyigmánd 1643-ban gr. Csáky László birtokában volt Csicsó-pusztával együtt s a gesztesi várhoz tartozott. 1676-ban a Ghyczyek is birtokosok a községben. A gesztesi uradalom a 18. sz. végén az Esterházycsalád birtokába került s ezzel együtt Nagyigmánd is. 1724-ben — bár a falu^ ban csak egy kat. család lakott — Esterházy József plébániát állíttatott fel, amelyhez hozzátartoztak Tárkány, Bábolna, Ács és Kócs községek fiókegyházai. 1746-ban a ref. templomot is elvette egyházától és a katolikusoknak adta át, akik azt meg is tartották. így a reformátusok új templomot kényszerültek építeni, melynek helyén épült 1889-ben mostani templomuk. Régi szentedényeiket a 17. és 18. századból azonban máig meg tudták őrizni. Az erős kat. bevándorlás dacára máig is a reformátusok maradtak túlsúlyban. Érdekes megemlíteni, hogy 1807-ben a református gyülekezetnek már 1018 lélekszáma volt. Az egyház hívei a múltban állandóan tovább szaporodtak, csupán az elmúlt évben, 1936-ban nem mutat szaporulatot az anyakönyvi bejegyzés. A ref. hivők lakhelye nagyobbrészt a belterületen van s foglalkozá37 577