Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Mocsa. Nagyközség a gesztesi járásban, nagyobbára sík vidéken. Hozzátartozik Csém-, Boldogasszony- és Tömörd-puszta. Villa Macha árpádházi királyaink idején királyi birtok, jövedelme a királynék udvartartására volt rendelve. A királynék vadászai, solymárai lakták. 1291-ben Fennena királyné az esztergomi érseknek adományozta s ettől kezdve mindvégig a prímások tulajdonában maradt. Mocsa 1541-ben még 17 portával bírt, de 1543-ban elpusztult. Az 1593-ban megkísérelt benépesítése nem sikerült, csak 1622-ben ülték meg újra ref. vallású magyarok. A ref. egyházközség a község helyreállításával egyidős. 1715-ben a földesúr — a hercegprímás — betiltotta a ref. istentiszteletet és egyházközségüket is feloszlatta (melynek működését csak 1782-ben állították vissza). Helyette az 1700-ban létesített plébánia lelkésze gondozta a ref. lakosokat is, mert akkor még alig akadt egy-két katolikus család. Idővel a kat. egyház a beköltözők által megerősödött, de a reformátusok is híven kitartottak vallásuk mellett, úgy hogy a lakosság ma is közel 50%-ban (ha csak a belterületet vesszük) a református egyház híve. A ref. templom 1783-ban, az első r. kat. templom 1756-ban épült. Ez utóbbi 1903-ban leégett, harangjai is megolvadtak, de már a következő évben a hercegprímás újraépíttette. A falu a török háborúk után szépen fejlődött. Termékeny fekete földjei dúsan fizettek, a dombos terület pedig gyümölcstermelésre volt kiválóan alkalmas. A szarvasmarhatenyésztés a mult század közepén már háttérbe szorította az eredetileg kedveltebb lótenyésztést. Később a méhészetet is megkedvelték a lakosok. A jelen század elején az ácsi cukorgyár számára nagymennyiségű cukorrépát kezdtek termelni és így lassan a belterjes gazdálkodás előnyét kihasználni. Mocsa mai területe magában foglalja a török megszállás alatt elpusztult Tömörd és Csém határait is. Tömörd a középkorban kisebb falu volt, 1541-ben még hét porta után adózott. 1547-ben pusztult el Mocsával együtt. A pannonhalmi főapátság birtoka volt, ma is annak tulajdonában találjuk. Csém (Kis- és Nagycsém, vagy Kis- és Öregcsém) szintén e két hellyel együtt pusztult el és azóta többé nem népesült be. Mocsa lakosainak száma 3384, belterületen lakik 2441, külterületen 836 lakos, akik valamennyien magyarok. Felekezeti tekintetben 2025 lélek a róm. kat., 1220 a ref., 13 az ág. ev. és 19 az izr. vallás követője. Házainak száma 525. A lakosság foglalkozása az őstermelés (95%), a többi foglalkozási ág csak igen gyéren van képviselve. Határa 15.481 k. hold, melyből 11.663 hold szántó, 418 hold rét, 184 hold szőlő, 1658 hold legelő, 96 hold kert, 545 hold erdő, 91 hold nádas és 825 hold terméketlen terület. E nagykiterjedésű határból 5155 k. hold a hercegprímás, 2433 hold pedig a pannonhalmi főapátság birtoka (Tömörd-puszta). Ezenkívül 444 hold a község, 102 hold a r. kat. plébánia és 285 hold a Gazdák Legeltetési Társulatának birtoka. A törpebirtokok száma kb. 300, az 50—400 holdas gazdaságoké kb. 20. Híres a község állattenyésztése, különösen a tömördi lótenyésztés. Állatállománya 589 lóból, 1238 szarvasmarhából, 2473 sertésből és 3812 juhból állott 1937-ben. Kisipara szépen fejlődik, ma már 60—70 önálló iparosa van. A kereskedelem mellékszerepet játszik a község gazdasági életében és csak nyolc szatócsüzlete van. Piaca Komárom és Tata, vásárokat helyben nem tartanak. Kereskedelmi szempontból leginkább számításba jön a „Hangya" Fogy. és Értékesítő Szövetkezet, amely 1920-ban alakult, ügyvezetője: Marschall József ig.-tanító. Elnök: Tóth Jenő vezető-jegyző, pénztáros: Hörömpöli Zsigmond, az igazgatóság négy tagú, a felügyelő bizottság elnöke: Török László közs. irodatiszt. A szövetkezet célja a helybeli lakosságnak olcsó áruval való 575