Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A hengermalom 1861-ben épült, 1931 és 1932-ben villanyhajtásra és ugyanekkor a malomtechnika legmodernebb követelményeinek megfelelően szerelték át. Napi őrlési teljesítménye: búzából 170 q, rozsból 150 q őrlés és darálásnál 270—300 q. Ugyanitt működik melléküzemként a fürésztelep. A birtok határában elhelyezett 8 halastóból évente 6500 kg hal kerül lehalászásra. A ménesbirtok gép- és eszköz-leltárának karbantartására és felújítására szolgál a gépműhely, mely kovács, lakatos, bognár, asztalos, nyerges, fényező, kádár, stb. műhelyekkel, oxygénhegesztő készülékkel és gőzkeresztfűrésszel van felszerelve. Ezenkívül a kerületek is rendelkeznek kovács- és bognárnűhelyekkel, ahol a kisebb javításokat végzik el. Évente kb. 100—120 tinót és ökröt hizlal a birtok, melyek 800—900 kg súlyokkal és hazai, valamint olasz és német piacokra kerülnek. A birtok kataszteri tiszta jövedelme 95.475 P 40 fill.

1 A ménes révén Kisbér világhírűvé vált, s Bábolnával együtt az idegenforgalomnak egyik gócpontja. 1861-ben megépült a Székesfehérvár—komáromi, később a Pápa—bánhidai (itt keresztezi a Duna—Száva vasútvonalat) útvonal, mely nagy lendületet adott a község fejlődésének, úgy, hogy Kisbér ma népességi szempontból a járás második községe. Forgalom, kereskedelem szempontjából pedig nemcsak a járásban az első, hanem Komárom, Győr, Fejér és Veszprém megyék hozzá közelebb eső községeinek gazdasági központja. A háborúban a községben kisegítő hadikórház volt. A nagy áldozatból is alaposan kivette részét a lakosság. Az 1933-ban felállított impozáns hősi emlékművön 154 név őrzi kegyelettel azok emlékét, akik életüket és vérüket adták Nagymagyarországért. A kommün bukása után Kisbér is végigszenvedte az oláh megszállást, mert kirabolták a ménesbirtokot, elhajtva, elszállítva mindent, ami csak megmozdítható volt. Kisbér összlakossága 4134 lélek, akik 14 német nemzetiségű egyén kivételével magyarok. Vallási tekintetben a róm. kat. anyaegyház 3385, a ref. fiókegyház (anyaegyház Ászár) 377, az izr. hitközség 198 és az evang. egyház 156 hívőt számlál. Foglalkozás szerint a lakosság 25%-a őstermelő, 30%-a iparos, 12%-a kereskedő, 10%-a bérmunkás, 10%-a tisztviselő, 3%-a nyugdíjas, 5 %-a szabadfoglalkozású és 5 %-a egyéb, vagy ismeretlen foglalkozású. Belterületen fekvő házainak száma 685, a külterületen fekvőké 196. A község határa 6363 k. hold, melyből 3272 hold szántó, 365 h. rét, 118 h. szőlő, 109 h. legelő, 2127 h. erdő, 46 h. kert 10 h. nádas és 312 h. terméketlen terület. E területből 3840 k. hold a m. kir. állami ménesbirtok gazdaságához tartozik. Másik része tisztán a kisbirtokosok tulajdonában van, akik közül 50—100 holdas 3, 20—50 holdas birtoka 11 kisgazdának van. Az állattenyésztés a kisgazdák között is kedvelt. A községbeli állatállomány 1937-ben 450 ló, 520 szarvasmarha és 100 sertés. Kisipara nemcsak a község, de a gazdasági vonzókörébe tartozó falvak lakosságát is ellátja, innét van, hogy iparosok nagyobb számban élnek Kisbéren, mint földművesek. A Kisbér és Vidéke Ipartestületnek itt van székhelye amelynek tagjait Kisbér és környékének összevont iparostársadalma képezi. Az 1936. évi tagszámláláskor 404 tagja volt a testületnek. Saját székházukat 1934-ben avatták fel, Karácsonyi Sándor szabómester és Jabu Ferenc bádogosmester közreműködésével. A székház egy nagy helyiségből áll, szép nagy színpaddal, ahol összejöveteleket, mulatságokat, társadalmi és kulturális eőadásokat rendeznek. Az Ipartestület kebelében az összes szakmák képviselve vannak, megosztott veze1 A kisbéri m. kir. áll. ménesbirtok részletes leírását Hill Béla jószágigazgató adatai alapján közöljük. 565