Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

fáradságukat a hegyoldalban nem igen jutalmazta), egyik a másikat a mélyebb fekvésű helyekre hívta, mondván „gyer (a) mély"(re). Ugyancsak a szóhagyomány szerint Gyermelyt hajdan Kiskomáromnak nevezték. Nemsokkal a honfoglalás első évei után magyarok települhettek a községbe. Határában fekvő Benczevára — ma csak rom — minden valószínűség szerint az Árpádok idejében épülhetett. Gyermely a középkorban a mellette fekvő Gyarmattal együtt Esztergom vármegyéhez tartozott. Egyébként e századok alatti történetéről keveset tudunk. A falu 1529 és 1541 között török kézre jutott, de lakosai a hódoltság idején is lakóhelyükön maradtak. Ref. egyházáról 1600-ból van írott feljegyzés, tehát már a 16. században kellett megalakulnia. Az egyház első anyakönyvének második oldalán fel vannak jegyezve a török által lakosságára kivetett szolgáltatások. „A 17. században ez a falu a Budán lakó törökök uralma alatt volt, ebben az időben mindazon lakosoknak, akiknek kocsijuk és lovaik voltak, ajándékképpen a budai várba kellett szállítaniuk 3 csillge fát és 3 ízben tüzelőfát két lóval, ezenfelül 23 szarvasmarhát behajtani." Ezenfelül terhelte még a lakosságot a sokféle adó. A 17. században elpusztult Gyermely is. Rövidesen újra benépesült, jobbára Szomorról, Zsámbékról és az elmenekült régi lakosság utódai is visszajöttek. 1645-ben népes ref. egyházközsége van. Az 1674. évi pozsonyi vértörvényszék elé Szelepcsényi prímás a gyermelyi ref. lelkészt is megidéztette. A felszabadító háborúk után Krapff osztrák generális, majd a győri származású Kinti Orbán, tőle gróf Esterházy József tulajdonába került Gyermely. Esterházytól megvette Pámhákly és ennek halála után báró Sándor Mihály birtokába jutott. (1799-ben már a Sándor családé.) Katolikus vallású népessége csak lassan kezd beszivárogni a községbe, 1721-ben mindössze öt ily vallású család lakik Gyermelyen. A földesuraság azonban minden igyekezetével azon volt, hogy a r. kat. egyház megerősödjék. Ezért 1749-ben templomot építtetett számukra, míg a ref. egyháznak ezen években igen nagy küzdelmeket kellett vívnia fennmaradásáért. II. József türelmi rendelettel véget vetett a vallási egyenetlenkedéseknek s Gyermelyen is helyreállott a béke. A ref. egyház is békés fejlődésnek indult. Hívei számának és anyagi javainak megnövekedésével új templomot építettek, ezúttal kőből, az addigi sövénytemplom helyére, mely 1721 körül épülhetett. (Ez már a második sövény-sár templom volt, ugyanazon a helyen, ahol .az első állott.) Tornyot azonban a templomhoz csak 1896-ban tudtak építeni. A ref. gyülekezet ma is anyaegyház, míg a r. kat. a szomori plébánia filiáléja. A 19. században lassan szaporodott Gyermely népessége. Főfoglalkozásuk a gabonatermelésen kívül a szőlőmüvelés volt. Sok és híres káposztát is termeltek a szorgalmas lakosok. A gróf Sándor-család birtoka a lovasbravurjairól híres Sándor Móric gróf leányára, Metternich-Sándor Paulina hercegnőre szállott, s az ő révén ma a Metternich családnak van itt nagyobb birtoka. Gyermely határába olvadt be az egykori Gyarmat nevű falu határa is, amelynek nevét a mai Gyarmatpuszta őrzi. Pusztagyarmat 1298-ban már mint falu szerepel. 1485-ben a mencelházi Posár család iktattatik birtokába. Ezután nem találunk több említést róla, mert valószínűleg Gyermellyel együtt pusztította el a török. Ettől kezdve osztozott Gyermely sorsában s közigazgatásilag mint puszta ma is hozzátartozik. Szintén a Metternich hercegi család birtoka, ahol a családnak szép vadászkastélya van, a régi híres vadaskert közepén. Az uradalom mintagazdaságában szeszgyár is működik. A község lakói közül kb. 350-en küzdöttek a világháborúban, közülük 54 a különböző harctereken hősi halált halt, 8 pedig megrokkant. Az elesettek neveit hősi emlékoszlopon örökítették meg. Gyermelynek 1535 színmagyar lakosa van. Foglalkozásuk 95%-ban földművelés, a többi ágban foglalkoztatottak száma együttesen 5%-a az összla555