Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

lek). Foglalkozásuk 98%-ban földművelés. A lakosság a község belterületén épült 271 és a külterületen 3 házban lakik. Területe 4617 hold, mely művelési ágak szerint feloszlik 3815 hold szántóra, 314 hold rétre, 67 hold szőlőre, 248 hold legelőre, 13 hold kertre és 156 hold terméketlen területre. Az egyes birtoktestek között van 2 középbirtok, 4 50—100 holdas birtok, 110 a 20—50 hold közötti birtokok száma és 513 a törpebirtokosoké 800 hold összterülettel. Piaca Tata. Kisiparosainak száma: 4 cipész, 4 kovács, 2 asztalos, 1 bognár, 2 hentes, 2 szabó, összesen 15. Nagyobb iparüzeme 1 szívógázmotor-malom. A kereskedelmet négy szatócsüzlet képviseli. Vasútállomása a Pápa—bánhidai útvonalon fekszik. Posta- és távíróhivatal helyben. Közoktatásügyi intézetei a r. k. felekezeti népiskola egy tanteremmel és egy tanerővel, az 1870-es években épült és a ref. felekezeti népiskola két tanteremben két tanerővel. Egészségháza van a községnek. A körorvos Bokodon lakik, ugyancsak ott van a legközelebbi gyógyszertár is. Legközelebbi közkórház Győr. Dunaalmás. Nagyközség a Duna jobbpartján, a Vértes-hegység nyúlványainál, a tatai Öregtóból eredő Általér mellett, a gesztesi járásban. Hozzátartoznak: Ádámmajor, Barcza-féle kőfaragótelep, Barcza-féle kőrakodótelep, Körösi malom, Mümalom, Szőlőhegy, Uradalmi kőbányatelep. A község területe a történelem előtti időben is lakott hely volt, bizonyítják azt a nagyszámú bronzkori leletek, kelta-eszközök, római emlékek, amelyeket vagy a véletlen, vagy az ásatások hoztak napfényre. Praed. Almást Szent László ajándékozta a Szentmártoni főapátságnak. A szent király tiszteletére emelt temploma már 1213-ban III. Ince pápa oklevelében említve van. 1223-ban Endre király megerősítette a főapátságot Szent László adományában. A falu a tatárjárás alatt elpusztult, Nagy Lajos építtette újra, de vissza is vette a bencésektől, 1405-ben azonban újra a barátoké. 1422-ben révjével együtt Komárom várához tartozott. 1440-ben I. Ulászló elszakítván a vártól, gutori Nagy László alnádornak adta. 1460-ban azonban ismét Komárom kir. város tartozékai között találjuk. 1500 körül a Porkoláb-család a földesura. 1529-ben a törökök elpusztították s utána kb. 30 évig hevert romjaiban. A község levéltárában található okirat szerint 1570-ben a komáromi várparancsnokság telepítette újra, magyar települőkkel (Mészáros, Takáts, Bazsy, Harcsa stb. nevű családok). A török világban a zsámbéki pasa malmot adományozott a községnek, melyet az még 1851-ben is háborítatlanul bírt. 1651-ben III. Ferdinánd Puchaim Jánosnak adta, ami ellen a pannonhalmi főapát tiltakozott. Egy századdal később Zichyek lettek urai, akik 1853-ban a klosterneuburgi kanonokrendnek adták el. 1815-ben szokatlanul erős földrengés rombadöntötte a falu jó részét, de csakhamar újjáépült. 1848-ban a község területén ütköztek meg Klapka seregei a császáriakkal, amely alkalommal bent a házak között is heves utcai harc dúlt. A község újraalapítói református vallásúak voltak s így egyházközségük az alapítással egykorú. A ref. templom igen régi, nevezetes műemlék, kb. a 13—14. században épülhetett, átmeneti csúcsíves stílusban. Eredeti alakjából azonban már sokat veszített. A templom mellett északról kis szobácskák voltak, amelyekre nézve a vélemények eltérők. Némelyek szerint a barátok lakásául szolgálhatott, mások szerint a templomtól néhány méternyire fekvő meleg források vizét vezették oda csövek segítségével, tehát afféle fürdőkamrácskák lehettek. Annyi bizonyos, hogy e templom a bencéseké volt, amelyről Istvánffy tesz említést. A mellette lévő kolostor azonban már akkor is romokban hevert. A zsitvatoroki békét ezek mellett a romok mellett írták alá. E templom úrasztali edényei még 1600-ból származnak. A később beköltöző katolikusok 1734-ben építették 35 545