Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

készült. Erdeiben bükk, tölgy és egyéb mindért szerszámkészítésre alkalmas fákat termeltek ki. 1860 körül gőztéglagyára is volt az uradalomnak. Az erdőségek közepe felé, kissé magasabban templomrom látható, a nép Pusztatemplomnak nevezi. A néphit szerint kolostorromok, de valószínű, hogy itt feküdt hajdan Halap nevű község, mely 1355-beh mint Halapi Gergely birtoka, Bajjal szomszédos falunak van feltüntetve. 1408-ban Bajjal együtt ez is Garai Miklósé. 1461-ben még említik okiratilag, de azután már nem találjuk nyomát. Valószínűleg a török pusztította el. A községben ma is a németség van túlsúlyban, akik lassan magyarosodnak. A szőlőművelés kedvelt ága a lakosságnak, bár az utóbbi évtized borkrí?ise arra kényszeríti, hogy más művelési ágra térjen át. A nagy háború kb. 150—200 lakost szólított fegyverbe, a hősi halottainak száma 44, hadirokkantaké 8. A Hősök Emlékművét 1928-ban állították fel. Baj lakóinak száma 1112, akik közül 566 férfi és 546 nő. Nemzetiségi megoszlásuk: 295 magyar, 812 német és 5 tót. Vallásuk r. kat.' (16 ref., 6 ág. ev. és 4 izr. vallású kivételével). Foglalkozásra nézve a népesség 60%-a őstermelő, 10%-a iparos, 2%-a kereskedő, 26%-a bérmunkás, 2%-a tisztviselő és nyugdíjas. Lakóházainak száma belterületen 206, külterületen 6. Határa délés délnyugatnak sík, északnak és keletnek dombos. Területe 4063 k. hold, ebből 1298 hold szántó, 116 hold rét, 216 hold szőlő, 299 hold legelő, 1969 hold erdő, 6 hold nádas, 29 hold kert és 125 hold terméketlen terület. Határa megosztódik 1 nagybirtok'(gróf Esterházy tulajdona), 1 középbirtok, 15 kisbirtok és kb. 270 törpebirtok között. Piaca Tatatóváros. Vasútállomása a Budapest—győri fővonalon Tatatóváros és Tatatóvároskert. Postaügynökség helyben, utolsó távíró Tóváros. Két szatócsüzlet és kilenc kisiparos képviseli iparát és kereskedelmét. Itt említjük meg a község egyik fontos kereskedelmi tényezőjét, a „Hangya" Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetet, amelyet 1910-ben Laczkovits István tanító kezdeményezésére a helyi polgárok alapítottak. Célja a község lakosságának olcsó és jó minőségű áruval való ellátása és terményfölöslegének értékesítése. Jelenlegi elnöke: Szommer Mihály községi bíró, ügyvezető: Laczkovits István tanító, pénztáros és üzletvezető: Pichler Béla, igazg. tagok: Henkel Dezső és Túri József. Az iparosok a tatai ipartestület tagjai. A tankötelesek az elemi oktatást egy kéttantermes és kéttanerős felekezeti elemi népiskolában nyerik. A körorvos Tóvároson lakik, a községi bába helyben. Gyógyszertár és kórház Tóvároson. A község ivóvize rossz. Államsegélyes óvodája van. Bana. Nagyközség a gesztesi járásban, sík vidéken, melyet a Bakony-ér szel keresztül. Hozzátartoznak: Belsőbábolna, Kisbábolna, Csenérháza, Farkaskútpuszta, Istvánmajor, Karabuka, Melkovicstag, Pulitag, Újmajor és Zámori nevű puszták. A község nevével az Árpádok korabeli oklevelekben gyakran találkozunk, mint királyi várbirtokkal és fontos, megerősített hellyel. Várát a névtelen jegyző is felemlíti. Emlékét a mai Várdomb nevezetű dűlő őrzi. A banai várispánság a legfontosabbak közé tartozott, ispánjai a legelőkelőbb családok tagjai voltak, mint pl. a Bana-grófok. A falu nem a mainak helyén, hanem a régi temető területén feküdt. Szent Kereszt tiszteletére épült templomának alapfalai még ma is megvannak. 1241-ben mint királyi vámszedő hely szerepel. Plébánosa Reginald, 1254-ben említtetik. A vár a tatárjárás alatt elpusztult, sáncait a mult század második felében hordták szét. 1369-ben Nagy Lajos Némái Kolos fia Jakabnak adományozta a falut, pár évtized múlva azonban már a Roz528