Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A sertéstenyésztés a sertéspestis járványos fellépte óta nagymértékben visszaesett, de a jelenlegi állomány súly és minőség tekintetében is vetekedik hazánk más vidékeinek tenyésztésével. Meg kell említenünk, hogy az egyidőben igen híres és keresett sertésfaj, a vörösszínű szalontai disznó utolsó példányai a vármegye területén pusztultak ki. A baromfitenyésztés virágzó. Tekintve, hogy a vármegye vízben igen gazdag, a lúd- és kacsatenyésztés előnyösebb helyzetben van a más vidékkel szemben. A szárnyasok tenyésztése szép mellékjövedelmet hajt és lehetővé teszi a lakosság élelmezésének feljavítását is. A legutóbbi 1935-ös felvétel szerint a vármegye területén összesen 292.725 darab baromfit írtak össze, ebből a gesztesi járásra 109.749, a tatai járásra 176.247, Komárom városára pedig 6729 darab esik. A vármegye baromfiállománya: 209.618 tyúk, 1087 pulyka, 41.478 lúd, 24.377 kacsa és 6165 galamb. A Duna partján a folyami, a tatai és gesztesi járások tavaiban pedig a tavi halászat dívik. Az Eszterházy-féle tatai uradalomban számtalan halastó áll a haltenyésztés szolgálatában. A termelt halat úgy Budapesten, mint Bécsben értékesítik. A selyemtenyésztés a vármegye megcsonkítása következtében nagymértékben visszaesett, az eperfáknak az elpusztulása és az utánpótlás hiánya teljesen visszafejlesztette. Meg kell még emlékeznünk, hogy a vármegye 120.937 lakosa közül az őstermelés 52.097 embernek ad megélhetést, akikből 23.566 a keresők, és 28.531 az eltartottak száma. A népszámlálás adataiból láthatjuk, hogy a vármegye lakosságának majdnem a fele él őstermelésből. K. }. Komárom vármegye közegészségügye. Irta: dr. Koncz Zoltán m. kir. tisztiorvos, Komárom. Mult. Mielőtt Komárom vármegye mai közegészségügyi állapotáról tárgyalnánk, meg kell néhány szóban emlékeznünk a Trianon előtti állapotokról. Komárom vármegye mult századainak közegészségügyi állapota nem volt különb, mint hazánk bármelyik vármegyéjének. A nagy járványok ezt a területet sem kímélik. A körülbelül másfélszázezer lélekkel rendelkező vármegyét a XVIII. század első felében a pestis, majd a kolera tizedeli s az ezek ellen elrendelt védekezési módokat, mint első egészségügyi intézkedéseket találhatjuk meg az idevágó feljegyzésekben. Figyelmet érdemel a csallóközi járás igen nagy részének állandó mocsaras jellege miatt hosszú időn át fennálló malária. A torokgyík, hasihagymáz, vörheny, szamárköhögés, kanyaró állandó problémája, a tuberkulózis pedig súlyos terhe a közegészségügynek. A halandóság, különösen a csecsemő- és kisgyermekhalandóság nagy. A már akkor feljegyzett okok között elsősorban a zsúfolt és egészségtelen lakások, továbbá rossz ivóvizek, rossz táplálkozás, a fertőző betegségek, a szülők egészségtelen életmódja stb. szerepelnek. Javítások tekintetében feljegyzéseink keveset mondanak. A csallóközi járás vizeinek levezetése a maláriát fokozatosan úgyszólván megszüntette, s a kultúra terjedésével a fertőző betegségek okozta járványok is mind ritkábbak. 511