Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Nagy-Komárom vm. 1890-ben 1900-ban 1910-ben 8.985 9.972 12.408 202 117 182 18 30 40 Csonka-Komárom vm. 1910-ben 1920-ban 1930-ban 6.747 6.770 9.924 30 10 12 18 3 5 Egy pillantást vetve fenti táblázatunkra, láthatjuk, hogy Komárom vármegyében a házi- és népipar, valamint a vándoripar jelentősége úgy ma, mint az egész 1890—1930-as időszakban, úgyszólván teljesen eltörpül a tulajdonképpeni ipar mellett. Már 1890-ben is 97.6%-át tették a tulajdonképpeni ipar keresői az összes ipari keresőknek, amely arányuk 1900-ra 98.5, 1910-re pedig a mai területen már 99.3%-ra emelkedett. 1920-ban és 1930-ban azután egyformán 99.8%-ot tettek. Mint itt kitűnik, a fejlődés tehát a kézmű és gyáripart magában foglaló tulajdonképpeni iparnak kedvezett s ez a tünet nemcsak megyénkben tapasztalható, hanem országos jelenség. Ugyanis a vándoripar szerepe a közlekedési viszonyok roihamos javulásával mindenütt igen megcsappant. Megyénkben pedig a vándoripart már 1890-ben is csak 18 személy űzte, az ipar keresőinek csupán 0.2%-a; 1920-ban csak három, 1930-ban pedig öt, természetszerűleg elenyészően kicsi hányadát alkotva az egyre több lelket számláló ipari keresőknek. A vándoriparénál azonban sokkal nagyobb a súlyvesztesége a házi- és népiparnak, amelynek aránya 2.2%-ról az idők folyamán 0.1%-ra esett le, s ma csupán 12 személyt foglalkoztat. Országos viszonylatban pedig a házi- és népipar 1930-ra csaknem teljesen visszaszerezte békebeli helyzetét, aminek oka abban keresendő, hogy a háziipari, népipari, népművészeti cikkek az utóbbi időben erősen divatba jöttek, s belőlük kivitelünk is növekvőben van. Pedig Komárom vármegyében is megvolnának egy felújítandó háziipari tevékenység alapjai, hiszen régebben a híres „hetényi subrikáiás", amely szép díszítő kézimunka, a megszállott területre eső Hetényből, már a többi komárommegyei faluban is elterjedt. Jelentős iháziipar volt még, de szintén az elszakított Gután a haj- és halászhálókészítés. A kosárfonás pedig különösen a dunamenti községek lakóinak nyújt főleg télidőben foglalkozást és keresetet. Nézzük ezek után milyen megoszlást mutatnak megyénkben nemek szerint a különböző ipari kategóriák! A tulajdonképpeni iparnál a férfiak aránya 1890-től, amikor 88.7% csökkenőben van 1910-ig, mikoris 85%-ot tesz. A mai területen ekkor még 88.7%-ot képviselnek a férfiak, 1920-ra azonban már itt is 85.6%-ra esik le arányuk. Eredménye ez annak, hogy ebben az időszakban a női népesség lélekszáma jóval erősebben, országos viszonylatban 35.%-kal emelkedett, míg a férfiaké csak 29.2%-kal növekedett meg. 1930-ra azután a már 8834 főt tevő férfi keresői a tulajdonképpeni iparnak 89.0%-ot érnek el, a női keresők 11.0%-os arányával szemben. 1920 óta ugyanis, a megindult ipari konjunktúrával, az előzően állásukat vesztett nagyobb részt férfi munkaerőknek, lehetségessé vált az ipari foglalkozásukhoz való visszatérés. A házi- és nagyiparnál már jelentősebb a nők lélekszámhányadosa, de az összes ebben a kategóriába tartozók száma elenyészően kevés lévén, a két nem arányszámai igen nagy ingadozásokat mutatnak. Az 1890—1900-as periódusban még a nők képviselik itt a nagyobb arányt, 61.4, illetőleg 45.3%-ot tévén 496