Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A rettenetes üldöztetések csak II. József türelmi rendelete után csillapodtak le. Hosszú idő multával a reformátusok felépíthették templomukat Komáromban, ahol 1794-ben református kollégiumot is alapítottak. , Az 1848-as szabadságharc alatt a.komáromi református egyház súlyos károkat szenvedett az ostromló sereg ágyúitól. A világháború kitörése előtt Komárom megyében 47 ref. anyaegyház és 9 leányegyház volt 50.563 hívővel és 47 lelkésszel. A megye területén ezen kívül 58 iskolával, 84 tanítóval és mintegy 7600 tanulóval rendelkezett a ref. egyház. Luther Márton tanai már 1550-ben elterjedtek a megyében és hivői számára a lelkes Walter óbester First nevü papjával együtt 1648-ban imaházat építtetett. A XVII. század második felében épült tornyos templomukat 1672-ben elvették tőlük s csak 1763-ban építhettek maguknak egy kisebb deszkatemplomot. Állandó templomhoz csak 1795-ben jutott Komárom vármegye egyre fejlődő lutheránus lakossága. Komárom megye a szatmári béke után. Megszűnt már a harci zaj, Komárom vármegye ragályoktól megtizedelve, hosszú harcoktól kimerülve, anyagilag teljesen kifosztva tekintett az 1715. évi összeírás elé. Az adatokból megállapították, hogy a vármegye területén mindössze 2181, míg Komárom városában 719 háztartás volt. 1720-ban ezek a számok 2101-re csökkentek, illetve 932-re emelkedtek. A magyar háztartások száma 1715-ben 657, 1720-ban 777 volt a városban, míg a falvakban 2181 háztartás közül 2005 volt magyar, a többi német, tót, szerb és olasz, akik ezekben az években telepedtek le nagyobb számban a megyében. Az ipar megindulása Komárom megyében erre a századra tehető, hiszen 1715-ben 67, 1720-ban már 89 iparos volt Tatán, Komárom városában pedig 367 iparos és 58 kereskedő élt. III. Károly (1711—1740) leányának: Mária Teréziának (1740—1780) trónrasegítésében derekasan kivette a részét Komárom vármegye nemessége. Az országgyűlés által megszavazott hat ezred számára Komárom vármegye 372 katonát adott. A vitéz komáromi legények Szluha György vezetése mellett számtalan győzelmet szereztek a királynőnek és különösen Prága ostrománál vívtak ki maguknak általános megbecsülést. A bajor örökösödési háború (1778) alkalmával Komárom vármegye 350, az Esterházy-család 100, a Zichy-ek 75 és a Nádasdy-ak 30 újoncot, illetve pompásan felszerelt lovas katonát, adtak a királyasszonynak. Komárom városának régi szabadalmait ugyan már III. Károly is megerősítette, de a városnak várparancsnokoktól való függősége csak 1745-ben szűnt meg. Mária Terézia és fiának uralkodása alatt a várost több súlyos csapás érte, amelyeket csak nehezen tudott kiheverni. Az első csapás az 1763 júl. 18-i földrengés volt, amelynek hét templom, 279 ház esett áldozatul, míg 63 ember meghalt és 102 megsebesült, 785 épület pedig erősen megrongálódott. A kárt 160.465 forint 35 dénárra becsülték. 1767-ben tűzvész pusztított a városban, 1783-ban ismét földrengés, míg 1789-ben a rendkívüli rossz termés sújtotta a kétségbeesett lakosságot. A „kalapos király" 1784-ben rendelte el az ország felmérését, amely ellen a nemesség Komárom megyében is tiltakozott. Végül abban állapodtak meg, hogy a nemesek házát zöld színnel és „N" betűvel jelölik meg. Az ország tíz kerületre való felosztásakor Komárom vármegyét a győri kerületbe osztották. A fiatal II. József, a felvilágosodott abszolutizmus kiváló képviselője, a 482