Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A Komáromy Ferenc és Fiai fürész és famegmunkáló telepe és fakereskedése nemcsak a városban, hanem a vármegyében is egyik legrégibb és legnagyobb e szakmában, 1840 óta áll fenn. Alapítója f Eggenhofer Tamás volt. A Komáromy-családnak 1903-ban ment tulajdonába. A saját iparvágánnyal ellátott telepen fürész és famegmunkálással, épület- és tüzifakereskedéssel foglalkoznak. Teljesen modern motorikus erőre berendezett üzemben 5 drb. cca 100 lóerős motor, 2 drb. keret-, 4 drb. kör- és 1 drb. ingafürész, 2 drb. gyalugép,. 1 szalagfürész, 1 fúrógép, valamint fürészelő és köszörülő gépek dolgoznak. A helybeli és környékbeli iparosok részére bérmunkákat is végez. A szállítást vasúton és hajón, valamint saját lovaival és kocsijaival végzi. A vízen leszállított faanyagnak a telepre való szállítását igen szemléltetően mutatja be az esztergomi illusztrációk között levő fénykép. A cég vezetője: ifj. Komáromy Ferenc. Cégtulajdonosok: idősb, és ifjú Komáromy Ferenc és Komáromy Ernő. Az ,,Esztergomi Gyümölcsértékesítő és Központi Szeszfőző Szövetkezet" a világháború alatt létesült. Alapítói a helyi és környékbeli gazdák és szőlőbirtokosok voltak. A szeszfőzde teljesen modern, előírásszerinti berendezésű, 3 lepároló, 1 finomító, 2 drb. Wesyczky-féle szeszmérő géppel, Szőllősy-féle olajelválasztóval, palackos hűtőkkel van felszerelve. A helyi és környékbeli birtokosok termését dolgozza föl. A Szlezák László harangöntő cégről. Esztergom vármegye és Esztergom város életében körülbelül IV. Béla király kora óta jelentkeznek a harangok. Ezt onnan lehet megállapítani, hogy amikor néhai való József főherceg, a világháború marsalljának: József főhercegnek atyja feltáratta a tatárok által elpusztított margitszigeti ősi zárdának romjait, a romok alól felszínre került az a kis harang, mely annak idején imára hívta boldog Margitot, a második honalapító királynak szentéletü leányát.. . Akkor még kevés volt a harang Nagymagyarországon s valószínű, hogy Esztergomban is csak a várbeli székesegyház lehetett az egyedüli, amelynek tornyába harangot szereltek. A későbbi évszázadokban már sok szentegyháznak volt harangja, azonban a harangkultusz felvirágzása a török hódoltság megszűnése utáni időkre esik. Attólfogva épp olyan mértékben szaporodtak a harangok, amily mértékben emelkedtek a templomok. Szaporodtak, sokasodtak egészen a világháború kitöréséig és azután a hadviselő felek minden országban leszereltették azokat s a lelki békét hirdető harangokból embertömegek és kultúrák megsemmisítésére ágyúkat öntöttek. A világháború borzalmainak megszűnése után egyházak és hívők egyaránt abban fáradoztak, hogy a néma tornyok visszanyerjék hangjukat: harangjaikat s azóta önti azokat új anyagokból Magyarország leghíresebb harangöntöje: Szlezák László aranykoszorús harangöntőmestere, az esztergommegyei és esztergomvárosi harangok készítője. Esztergom városnak a főszékesegyház létesülése (1856) óta állandó nevezetessége volt egy óriási harang: Nagyboldogasszony harangja. Ezt néhai dr. Csernoch János hercegprímás közbenjárása megmentette a neki szánt háborús szerepléstől, ám meg volt írva a sors könyvében, hogy az országot ért trianoni csapás felett való keservében fel kell mondania magasztos szolgálatát. .. Megrepedt és nem hallatta többé gyönyörűen búgó, messze vármegyékre terjedő szavát s nem juttatta többé tudomására az elszakított felvidék magyarjainak a nemzeti feltámadás reményébe vetett hitünket... A beteg harang bekerült Szlezák mester izzó kohójába. Nem semmisült meg. Folyékony anyagából új harang lett. Hetvenöt métermázsás óriás. Szlezák mester 1937. évi augusztus 13-án szállíttatta Esztergomba vissza és augusztus 15-én, — Nagyboldogasszony napján — már imára hívta a hívek seregét s újból hirdette a túlsó vidéknek a magyar élniakarást! Magyarország legnagyobb 441