Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

kori propagadája nyomán néh. Lieb Mátyás városi szenátornak köszönheti létét és az alakulás 1868-ban nemes Sziklay József polgármester megértő támogatása mellett történt. A polgármesterek azóta elnökei az egyesületnek, ami Sziklay emlékének megbecsülését jelenti. Az 1868-ban megalakult egylet főparancsnoka f Lieb Mátyás lett és a kibontott zászló alá 205 önkéntes jelentkezett. Lieb után 1870-ben Schwarcz József tekintélyes városatya lett a főparancsnok és alatta tartatott meg az első nagy bemutató verseny, amely a fővárosból és a vidéki városokból meghívott szakértők egykorú nyilatkozata szerint azt mutatta, hogy az egylet hivatásának magaslatára emelkedett. Schwarcz után f Beliczay Gyula esztergomi ügyvéd vette át 1874-ben a főparancsnokságot. Beliczay fejleszti a tűzoltóságot, gondoskodik a társadalom fentartó készségének megnyeréséről s mindent elkövet, hogy a tagokban a lelkesedést ébrentartsa. Az ő érdeme az egyleti zenekar létesülése és a testületi zászló megszerzése is. 1879-ig volt éltető lelke a testületnek s ekkor történt leköszönése után utódjául revisnyei Reviczky Győző várm. I. aljegyzőt (később az esztergomi járás főbírája és a megyei tűzoltóságnak évtizedekig főparancsnoka) választották meg, míg f Sziklay halála után az elnöki tiszt szenkvici f Palkovics Károly 1 polgármesterre hárult. Ekkor választatott alparancsnoknak a későbbi tetterős és alkotókészségü idb. f Dóczy Ferenc. Reviczky Győző az egyesületi életbe még pezsgőbb életet vitt, mint elődje, azonban nem volt képes megküzdeni a polgármesteri széktől megvált Palkovics utódjának: f Papp János polgármesternek maradiságával, mely a fejlődéshez szükséges városi támogatástól irtózott. Reviczky ennek dacára is teljesítette önként vállalt feladatait egészen 1881-ig, amikor is túlsó járási szolgabírónak választatván meg, lemondott és Esztergomból elköltözött. Utódjául ugyanazon évben az addigi alparancsnok: idb. Dóczy Ferenc választatott meg. Dóczy 1904-ig volt az egylet főparancsnoka. Az ő utánjárásának és sikeres agitációjának eredménye a központi tüzőrség épületének emelésén kívül a hivatásos tüzőrség szervezésének kezdete. Dóczynak 1896-ban sikerült a tűzoltóság tisztikarába O'sváth Andort megnyernie s minthogy az akkor már kiképzett tűzoltó volt, benne buzgó segítőtársra talált egészen az 1904-ben történt visszavonulásáig. Ekkor a főparancsnoki tisztre O'sváth Andor városi főjegyző választatott meg és 1922-ig folytatott működése alatt az önkéntes és hivatásos testület tökéletessé fejlődött s emellett a tűzi gépek és eszközök modernizálása megközelítette kicsiben a budapesti tűzőrségét. Miként minden fejlődés megakadt a világháború kitörése idején, úgy az esztergomi tűzoltóság is válságba került, mert tagjait elszólította a hadviselés. Ekkor pótlásról kellett gondoskodni és a főparancsnok az ideiglenes testületet 16—18 éves jelentkezőkkel alakította meg s egyúttal megszervezte a mentőszolgálatot, amelynek célja az volt, hogy a kórházvonatokon érkezendő sebesült és beteg katonáknak a vasúti állomásokról a fekvőhelyekre való szállítása gyorsan Iebonyolíttassék és az érkezőknek netán szükséges első segély (mert a kötések hevenyészettek s a hosszú úton bomlottak voltak) megadassák. Ez az intézkedés vetette meg a jelenlegi mentőszolgálat alapját. O'sváth főparancsnok érdeméül feljegyeztetett, hogy az érseki palotában 1906-ban támadt és az egész palotát elhamvasztássa! fenyegetett tüzveszedelmet életének kockáztatásával sikerült úgy elfojtania, hogy a milliókat érő képtár, a felbecsülhetetlen könyvtár és a régiségtárnak egy része épen maradt. Ezt az érdemet XIII. Leó pápa magas kitüntetéssel méltatta. Az esztergomi önkéntes és hivatásos tűzoltóságnak 1897-től fogva volt egy, a városi alkalmazottak sorába tartozó, tűzoltó tisztje is. Nevének és érdemeinek nem szabad a város történetéből kimaradnia. Ma már megérdemelt nyugalomban él. Neve Országh 1 Az 1848-i hős kormánybiztos, későbbi alispán. 434