Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

gomi káptalannak 1397. évi vizsgálati jegyzőkönyve szerint a krónikaírő Küküllei János kanonok hagyatékából származnak. Ez a gyűjtemény igen szerény volt, ami érthető, mert abban az időben még nem volt nyomda és nem volt könyvnyomtatás. Gyarapodott e gyűjtemény Vitéz János érsek (1465— 1472) hagyatékából. Ez a gyűjtemény sem volt terjedelmes, mert -— bár akkor már a könyvnyomtatás megkezdődött — abban inkább a bekötött kéziratok s kézzel írott kódexek jelentkeznek és igen csekély a nyomtatott könyv. Tudvalevő egyébként, hogy az 1526 után következett vészterhes időben az esztergomi káptalan a török elől Nagyszombatba menekült és okmányait, levéltárát, továbbá könyvgyűjteményét oda szállította át. A kényszerű hurcolkodás ezeket a rendkívül fontos értékeket illetőleg azonban aligha volt nehéz feladat, mert bizonyosra vehető, hogy a kezdetinek tekinthető állomány akkor egy igás szekeret sem tölthetett meg. Az átszállított könyvtár további fejlesztéséről Nagyszombatban Kőszegi László nagyprépost gondoskodott, azonban a gyűjtemény még sokáig szegényes maradt volna, hogyha az 1611. évi nagyszombati zsinat el nem rendeli, hogy a javadalmas papság (érsekek, püspökök és kanonokok) hagyatékában maradt könyvek senki által nem idegeníthetők el és azok egyedül a főegyház könyvtárának gyarapítására szolgáltatandók be. Ez a rendszer jelenleg is érvényben van s ha attól eltérést találunk, úgy e tekintetben egyedüli az esztergomi érseki palotában levő Simor-könyvtár, amely a jelenlegi főegyházmegyei könyvtártól különállóan kezeltetik. Itt megjegyezzük, hogy volt idő már, amikor az érsek könyvtára a főegyházi könyvtártól szintén elkülönült. Forgách Ferenc érsek ugyanis maga alapított könyvtárat „érseki könyvtár" néven. Ezt a könyvtárt a későbbi prímások közül kilenc gyarapította, nevezetesen Pázmány Péter (1616—1637), Zombori Lippay György (1685—1695), Szelepcsényi György (1666—1685), gr. Szalay Barkóczi Ferenc (1761—1765), gr. Németújvári Batthyány József (1776—1793), Károly Ambrus főherceg (1808—1809), rudnai és divékújfalusi Rudnay Sándor (1819—1831), Kopácsy József (1838—1847) és Nagykéri Scitovszky János (1849—-1866). Itt különösen ki kell emelnünk Zombori Lippay György könyvtárát, amely 1680 kötettel gazdagította az állományt és amely eredetileg a Fugger-család tulajdona volt. Ismeretes, hogy Esztergom érseke és főkáptalana 1820-ban Nagyszombatból visszajöttek és akkor az érseki és a káptalani könyvtárak is Esztergomba szállíttattak. Az a hatalmas épülettömb, amely a Ferenc József-út és a Pázmány Péter-utca sarkán áll és amely homlokzatán e szóban: Bibliotecha, hirdeti rendeltetését, 1852 után fogadta falai közé a régi Főegyházi Könyvtár elnevezés alatt a ma már 120.000-nél többet számláló gyűjteményt. E gyűjteményben vannak egyesítve a Nagyszombatban annak idején külön-külön kezelt érseki és káptalani könyvtárak. A főegyházi gyűjtemény legértékesebb kincsei a következők: 400 idegen ősnyomtatvány (Incunabula), az 1710-ig gyűjtött 1590 kézirat, 180 magyar nyelvű ősnyomtatvány, egy, a lövétei Karthausi rendtől származó Korvina. Külön kiemeljük a nagyjelentőségű Batthyány-féle levéltárat politikai történelmi, tanügyi és geológiai írott művekből álló tartalmával és Bél Mátyás kézirataival. Ez a levéltár gr. Kollonich Lipót (1695—1707) és gr. Németújvári Batthyány József gyűjtése volt és a könyvtárban 820 csomagban foglal helyet. A kódexek között ritkaságok a következők: evangeliumos könyv a XI. századból, Psalterium a XIII. századból, gót díszítésű Rituálé, Homilia a XIV. századból, Gersonius beszédei, Zalkai (Szálkái) László érsek (1524—1526) ifjúkori iskolai jegyzetei, Misekönyv a XV. századból stb. Esztergom ezen legnagyobb könyvtára után következik az érseki, vagy Simor-féle könyvtár, amely a prímási palotának földszinti részében van elhe,383