Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

III. Endre királynak 1294 évből származó okleveléből még kitűnik, hogy a muzslai (Muslán) várföld — mint talán épen a legutolsó — Simon comesnek jutott adományba.

1 Vissza kell térni arra a megállapításra, hogy az első koronás királyunk a szabadok osztályába tartozékul sorozta mindazokat, akik a hazában birtokkal rendelkeztek. Ezekről már emlékeztünk, de le kell szegeznünk, hogy a már említett főpapi személyeken és a nemességen kívül más szabadok is megneveztettek. így a szabadok osztályába tartoztak a várjobbágyok, vagyis mindazok, akik magukat katonai szolgálatra kötelezték és ezen szolgálatért földet nyertek, továbbá a várnép, amely terményeivel adózott és az uradalomnak munkát is teljesített, a szabad parasztok, akiknek joguk volt területeket bérelni, nemkülönben a vár körül telepedett külföldi kézművesek és vendégek. A szabad parasztok elnevezéshez az a megjegyzésünk, hogy ezek tulajdonképen a honfoglaló ősök amaz ivadékai voltak, akik már a földnek müvelését is űzték és szabadoknak azért neveztettek, mert a magyar törzsek tagjai szolgatartó, mozgásukban és cselekvésükben nem korlátozható, független emberek voltak, vagyis szabadok, akik senkinek szolgálni nem tartoztak. Az uradalmak egyéb népei a várszolgák osztályába tartoztak és ebbe az osztályba soroztattak a földbirtokkal adományozható udvarnokok. Végül szolgai sorsban maradóknak nyilváníttattak a vehető és eladható rabszolgák. Az ország rendje megkövetelte azt is, hogy amennyiben a király mindenütt nem lehet jelen, a főhatalmat bizonyos kiválasztott egyének képviseljék egyrészt evégből, másrészt pedig a királyi birtokok felügyelete és gondozása érdekében István király az uradalmak élére ispánokat nevezett ki. Az ispánok kötelességei körülirattak és azokhoz képest az ispán bírói tisztet is gyakorolt a várjobbágyok, a várnép, a szabad parasztok és a vendégek vitás és peres ügyeiben. Az uradalmak tehát, -— mint a későbbi vármegyék ősei — szt. István korában nem egyedül gazdasági szervezetek, hanem, mert a vár központjaiban kormányoztattak, jogi, közigazgatási és katonai (honvédelmi) alkotások is. Ezek szerint következtethető, hogy miként vettetett meg az alapja az ország egykori fővárosát magában foglaló Esztergom vármegyének? Nem volna teljes szt. István korának ismertetése, hogyha figyelmen kívül hagynók, hogy uralkodásának azt is fontos feladatává tette, hogy személyét magasrangu udvari méltóságok vegyék körül. Ilyenek voltak: az udvar ispánja (a későbbi nádorispán), az udvarbíró (utóbb országbíró), a kincstárnok, az udvari nótárius stb. Arról már emlékeztünk, hogy szt. István a hazai keresztény egyház élére az esztergomi érseket állította és az országot püspökségekre osztotta fel. Ugyanekkor alapította a szt. Benedekrendi öt apátságot is. Nagyhorderejű rendelkezése volt az is, hogy minden tíz község köteles volt templomot építeni, megígérvén, hogy a templomok egyházi ruha- és kegyszer felszereléséről feleségével együttesen fog gondoskodni, míg a szent könyveknek kiszolgáltatása a püspökök kötelessége lesz. 1 Itt meg kell jegyeznünk, hogy ezt a birtokrészt IV. Béla már korábban Simon grófnak adományozta azért, hogy ez Esztergom városát 1242 tavaszán a tatárokkal szentben hősiesen megvédelmezte. A későbbi adományozás tehát vaJószínűleg Simon hasonnevű utódja részére történt. 41