Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Középiskolák. Esztergomnak négy középiskolája van és pedig: a Szt. Benedek-rend által fentartott róm. kath. főgimnázium, a Szt. Ferenc-rendi gimnázium, a Szt. Imregimnázium és a lánygimnázium. Ezek közül elsősorban a főgimnáziumot ismertetjük. Az esztergomi gimnázium őse az első magyar király idejében itt fennállott szentbenedekrendi káptalan által létesített káptalani iskola volt. Ennek az iskolának nemcsak a vallástudományok tanítása volt a feladata, hanem a világi ismeretek terjesztése is. Ebből a tényből folyik, hogy amíg a káptalani iskola a papképzést tekintette főfeladatául, addig arra is törekedett, hogy ama családok gyermekeinek, amely családok a közéletben szerepet vittek, necsak a vallás megismerésére adjon alkalmat, hanem arra is, hogy különleges ismeretekben jártasságot szerezzenek. Gondja volt ennek az iskolának arra is, hogy a köznép gyermekeit oktassa és a jó előhaladású tanulókat egyrészt az egyház, másrészt a tudományos pályákra előkészítse. Egyébként ez a káptalani iskola a XII. századtól fogva — eltekintve a tatárjárás idejétől -— a XVI. század elejéig, illetőleg Esztergomnak a török által 1543-ban történt elfoglalásáig fennmaradt és szünetelt száznegyven éven át, vagyis a visszafoglalásig (1Ö83 okt. 28). 1687-ben az egykori káptalani iskolát gimnázium váltotta fel s annak Széchenyi György érsek 1696-ban a jelenlegi érseki palota helyén emeltetett hajlékot és fenntartására 50.000 forintból álló alapítványt tett. A tanítást az ő rendelkezéséből akkor a jezsuiták látták el. Ez az intézet akkor a Rákóczi által megindított felszabadító szabadságharc következtében 1704-től tíz éven át kényszerű szünetet tartott, 1715-ben azonban az első osztállyal újból megnyílt és 1729-ig hatosztályossá fejlesztetett. Az intézetben 1773-ig a jézustársasági atyák tanítottak. Minthogy ebben az időben a szerzet feloszlattatott, 1776-ig az intézetnek világi tanerői voltak. Ezeket a Szt. Ferenc-rend tagjai váltották fel és ez a rend tartotta fenn az intézetet egészen 1809-ig, amikor a tanítást Szt. Benedek fiai vették át. Az intézet hatosztályos jellegét egészen 1852-ig megtartotta s ebben az esztendőben egészült ki nyolcosztályúvá. Amikor a Szt. Benedek-rend a mult század elején átvette a gimnáziumot, a város a tanítás céljára azt az épületet engedte át, amely a városházzal összefüggően ugyanolyan stílben épült, mint maga a városháza és amely csak abban különbözik az anyaépülettől, hogy a középrészén torony emelkedik. Ennek az épületnek a toronnyal kellő összhangban levő homlokzatán vörös márványtáblán a következő felírás van: „HaeC PaLestra AVgVstae Theresle Regls ApostoLICI MVnIfICA LiberaLItate In CVrla Reglae hVIVS CIVItatis Strlgonlensis eXsVrreXIt." A tornyos épületben a gimnázium 1880-ig volt. Ekkor a város a már szűknek bizonyult épület helyett azon az'üres telken, amelyet a Szt. Ferenc-rend gazdasági udvarnak használt és amely a bencés-székház közvetlen szomszédságában feküdt, egyrészt államsegélyből, másrészt közadakozásból új épületet emelt s attólfogva a régi épület elemi leányiskola céljára adatott át. A város által emelt új épület a helytelen alapozás következtében 1895 táján veszedelmes repedéseket mutatott és rogyadozni kezdett, mire abban a tanítást be kellett szüntetni. Ekkor időlegesen és addig, amíg új épület létesül, a tanítás ismét a városházzal kapcsolatos tornyos épületben folyt. Az új gimnázium ismét a lebontott épület helyére került és 1900. évi szeptember hó 9-én adatott át a tanítórendnek. Az így elkészült gimnáziumi épület impozáns alkotás. ,360