Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

jelenségekkel s azokat részint valláserkölcsi célzattal használta, részint kizárólag világi didaktikus célzattal. Különösen kedves motívumok voltak az állatok, az időt mérő égitestek, a különböző évszakok munkái, az erények és bűnök, a hét szabad művészet. Különböző értelmű volt az ilyen térről vett motívumok szimbolikája szentelt helyen és más a világi épületeken. Valláserkölcsi szempontból az idöjelek és az erények a „vita activa", a hitnek cselekedetekben szükséges megnyilvánulása, míg a tudomány különféle ágazatai a szemlélődő, elmélkedő élet jelképei voltak. Világi épületek falain az égitestek és a hét szabad művészet többnyire csak tudományos ábrázolások, sőt az égitestek az asztrológia, a csillagjóslás babonájának kifejezői. Esztergomban a királyi, illetve prímási palota két szobájában a csillagok, erények, a hónapok munkái és a hét szabad művészet képcsoportozataival találkozunk. Mindkét szoba — sajnos •— sokat szenvedett az ismételt ostromok és a földdel való betöltés alkalmával. Egyikben csak az északi fal alján látunk kis festménymaradványt. Barázdás földet és ekébe fogott ökröt ábrázol. Valószínűleg a 12 hónap munkáinak egyik képe. Megengedi azonban ez a kép azt a föltevést is, hogy a szoba az akkori kor felfogása szerint a világ négy elemével (föld, víz, levegő, tűz) volt kifestve s az említett ábrázolással díszített fal a földelemnek fala. Sokkal jelentősebb a másik szoba festői dísze. Északi falán oszlopokkal tagolt négy fülkében 130 centiméter magas, négy teljesen megőrzött reneszánsz-képet találunk a XV. század végéről, vagy a XVI. század elejéről. Ikonográfiái megfejtése nem okoz nehézséget, mert föliratot viselnek. Föliratuk: Prudentia, Temperantia, Fortitudo, lustitia. Az első három álló, a negyedik ülő nő. Bokáig érő hosszú ruhát és palástot viselnek. Attribútumaikat két kezökben tartják. Az Okosság jobbjában könyv, baljában tükör s annak nyelére fölkúszó kígyó; a Mértékletesség jobbjában és baljában egy-egy korsó, vizet önt a borba; az Erősség jobbjában buzogány, baljában kidöntött oszlop; az Igazságosság jobbjában pallos, baljában mérleg. Az Okosság koraközépkori képeken két- vagy háromarcú. Ezt a groteszk ábrázolást a XV. század művészei már kezdik elhagyni. Az esztergomi művész a kétarcúságot csodálatos művészettel oldotta meg. A női hajnak olyan formát ad, hogy idősebb szakállas férfiarcnak sziluettjét mutatja. így kerüli a fej kettősségét, ami esztétikailag elviselhetetlen. Mégis megvalósítja az okosság régi jelképét — a múltba és jövőbe néző arcot. Már ez a remek ikonográfiái megoldás is a kor egyik legjobb mesterére vall, amit egyéb kvalitások is megkövetelnek. Magyar földön készült legszebb négy reneszánsz-képünk a négy sarkalatos erény képe. Erények ábrázolásánál kedvelt szokás volt a szimbólum könnyebb érthetősége céljából a jelkép alá történeti hőst állítani, aki az erényt hősi fokban gyakorolta. Képsorozatunkon a három álló jelkép alatt külön hőst nem találunk. Az ülő jelkép — az Igazságosság — csekélyebb magassága miatt még helyet engedett kiegészítő ábrázolásra. Azért az Igazságosság alatt szerzetesruhába öltözött hosszúhajú férfinak mellképét látjuk, aki balkezével az Igazságosságra mutat, jobbjában pedig kétszer hajlott hullámos mondatszalagot tart. A szalagon a kétszeres hajtásnak megfelelően három szó van. Tisztán olvasható a középső szó: AMISSA. Azonban igen rongált az első és a harmadik szó. Az első ma már teljesen olvashatatlan. Rögtön a nedvesebb földből való kiszabadítás után három betűt véltünk felismerni. Az első, amely vastagabb rajzával iniciálénak látszott, U, a második T, azután hiány után R, majd még egy betű helye. A harmadik szalagrész kezdőbetűje G, majd két vagy három kibetűzhetetlen, de egyik S-nek látszik. Végén világosan T. Mivel más analógiák miatt az igazság szimbóluma alatt valami kiválóan igazságos történeti hőst kell sejteni, a szerzetes férfit és ennek kezében levő 23* 355