Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

amennyiben a kalandozások mindjobban csökkentettek a nemzetet 1 s ezek miatt a szomszédos hatalmak megtorlásra készülődtek, okvetlen kellett olyan intézkedéseket tennie, amelyek révén a könnyelmű külföldi vállalkozások nem ismétlődhetnek és a békességes viszonyt szomszédaival biztosíthatja. Ugyancsak az ő gondolata volt, hogy amennyiben országát majdnem minden irányban keresztény országok környezték, nemzete már azért sem maradhat Ősi vallása követésében, mert a keresztény vallás terjesztése tekintetében épen kelet felé olyan irányzat nyilvánult, amely nem tűrhette, hogy nyugat közvetlen szomszédságában egy nyughatatlan pogány nép tartós államalapí­táshoz kezdjen. Ily körülmények között s annak a két ténynek ismeretében, hogy Madarász Henrik szövetségre lépett Németországgal és Nagy Ottó ezt a szövetséget közös állammá változtatta és e két tény egyenesen országának megsemmisítésére irányul, békét ajánlott Ottónak s megengedte, hogy a ke­resztény vallás hirdetése és terjesztése végett arra alkalmas papok bejöhes­senek. Tett-e ugyanakkor kötelező Ígéretet arra, hogy maga is felveszi a ke­resztény vallást, nem tudható, ellenben abból a tényből, hogy maga megke­resztelkedik, sőt családja is felveszi a kereszténységet, arra kell következ­tetni, hogy ez az igéret elhangzott, különben el sem képzelhető, hogy ameny­nyiben nemzetét ősvallásának elhagyására kényszeríti, a keresztény vallás felvételében elől ne járjon! Géza fejedelemnek ez az elhatározása tulajdonképpen egy erős központi hatalom megteremtését célozta s ebben a törekvésében szerencsés kézzel si­került neki a törzsfők ellenállását leküzdeni. Egyébként országának az is előnyére szolgált, hogy a keresztségben István nevet nyert fiának sike­rült Henrik bajor herceg leányát, Gizellát feleségül megszereznie s ez által — minthogy Gizella a császár unokahuga volt — az Árpádház az akkori európai uralkodóházakkal került rokonságba. A most említett tények azonban még mindig nem voltak elegendők ah­hoz, hogy az országot a nyugati hatalmakkal — azok feltétlen jóakarata mel­lett, — elismertesse, tehát gondoskodnia kellett arról, hogy utódja: István már királyi címmel lépjen trónra s egyúttal méltóságának és tekintélyének kifeje­zéseképen meg is koronáztassák. Abban az időben két hatalommal kellett számolni Európában. Az egyik hatalom — mint a keresztény népek feje — a pápa volt, míg a német császár — mint a római császárok örököse — a ke­resztény népek pártfogójaként tekintetett. Géza jól tudta, hogy mindazok a közel-távol levő fejedelmek, akik népükkel együtt már keresztény hitre tér­tek, e két hatalmasságtól kértek koronát s amennyiben azt elnyerték, bizto­sak lehettek afelől, hogy egyúttal messzemenő támogatásban is részesülnek, így történt, hogy amikor István az uralkodást átvette, első dolga volt Asztrik püspököt Rómába küldeni avégből, hogy nevében II. Szylveszter pápától ko­ronát kérjen. Minthogy a pápa ezt a kérelmet olyan értékűnek ítélte, amely jövő kihatásaiban a német császárral szemben az ő hatalmának gyarapítá­sára szolgálhat, nemcsak koronát küldött Istvánnak, hanem apostoli kettős keresztet is annak jeléül, hogy a magyarországi keresztény egyházat apos­toli joggal kormányozhassa. Minthogy történelmi tény, hogy nemcsak Géza fejedelem, hanem nagy­vajda elődei is már Esztergomban kormányoztak, Esztergom úgy szerepelt, mint Magyarország fővárosa és itt folyik le István megkoronáztatásának szertartása is 1001 augusztus hó 15-én. Ezzel a ténnyel érte el az ország a 1 A 955-iki vereség tanulsága. 38

Next

/
Thumbnails
Contents