Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

lasztja és a szenvedések rettentő kálváriáját építi fel. Hogy ez így volt, bizonyítéka az is, hogy Vilmos császár bizakodása abban, hogy vége lesz a háborúnak, még mielőtt lehullanak a falevelek, hiú és elbizakodott ábránd volt, mert bizony négyszer fakadt és hullott le a falevél. . . A hadi felkészültséget illetőleg jól tudjuk, hogy míg a hadseregnek első hadosztályai kellő felszereléssel indultak, addig pl. a népfelkelés menetcsapatainak legnagyobb részben régi kék egyenruha, piros nadrág és sapka, továbbá a Mannlicher helyett Werndl-fegyver és szurony jutott. így volt ez más vonatkozásokban is. Nevezetesen gyarlónak bizonyult az a békebeli gondoskodás, hogy kellő kórház és kórházi felszerelés legyen. Hasonlóképpen — ez talán nem is volt előrelátható, — a hadifoglyok elhelyezése tekintetében is csak akkor történt botrányosan szerencsétlen gondoskodás, amikor azoknak ezrei már a kezünkben voltak. Nem szívesen foglalkozunk pl. az esztergomi fogolytábor kezdeti állapotával és ha mégis azt tesszük, ennek oka az, hogy regisztráljuk a multat, hogy annak eseményeiből okuljanak az utánunk következők. Különben is huszonhárom esztendő távlata, azután az ezen idők folyamán bekövetkezett rendkívüli események nem köteleznek már titoktartásra. Tehát: 1914 augusztusának 27-ik napja után egyremásra érkeztek az orosz és szerb sebesültek. A tábornak mintegy ezer emberre alkalmas férőhelyei pár nap alatt megteltek. A tovább érkező foglyokat az örhegyalji szőlők és a Wimmer-telep alsó részén elterülő legelőn, a puszta földön ezrével sodronykerítés közé sokasították, majd amikor itt már nem volt hely, az Őrhegy másik oldalán a rózsavölgyi domb hajlásába hajtották. Eközben a szerb harctérről érkezett és a Timók-divízióból elfogott szerbek is megérkeztek s ezeknek egyrésze két nagy cirkuszi sátor alatt, másrésze pedig a halastóba vezető tápcsatorna felső folyása mentén helyeztetett el, majd az alsó folyásnál orosz foglyokat raktározták. Szomorú dolog, hogy az első időkben érkezett, napok óta utaztatott és kiéheztetett hadifoglyok élelmezéséről sem tudtak pillanatnyilag gondoskodni és ezt a helyzetet rendkívül sok élelmes üzér használta fel úgy, hogy egy kis karéj kenyérért, vagy egy ötdekányi szalonnáért a szegény foglyoktól 2—3 ezüst rubelt is kizsaroltak, nem is említve az egyéb élelmiszereket és gyümölcsnemüeket, amelyekért a hadifoglyok az utolsó értékeiket is odaadták. A kolera. A szerb foglyok érkezését követő második héten a cirkuszi sátor lakói között gyanús megbetegedések és halálesetek fordultak elő. Kiderült, hogy a szerbek között fellépett a kolera. A szerbek vesztegzár alá kerültek ugyan, azonban a veszedelem a patak alsó folyása mentén táborozó oroszokra is átterjedt és pedig azért, mert a szerbek a felső vizet nemcsak mosakodásra, hanem ruházatuk mosására is használták és az alattuk levő oroszok ugyanabban a vízben tisztálkodtak. Sajnos, a kolera egyre terjedt és áthurcoltatott a tábor belterületére, nemkülönben a különböző részeken táborozó oroszokra is. Lehet-e afelett csodálkozni, hogy a harctéren agyonhajszolt, hiányosan élelmezett fogoly még mostohább helyzetbe került, kiéhezett, legyengült és a beállott tartós őszi esőzésben védő fedél nélkül állat módjára a nedves, puszta földön gyötrődve nem volt képes a borzasztó kórral szemben ellenállást tanúsítani. Ily körülmények között a foglyok ezrével pusztultak el s jóformán télbe fordult az idő, amikor földbe ásott barakkok védő fedele alá jutottak. Amikor félő volt; hogy a kolera országos járvánnyá fajul, a vármegye és város hatóságainak a hadvezetőséghez és a belügyi kormányhoz intézett felterjesztéseire végre járványorvosokat kapott a tábor és általános védekező és elhárító intézkedések foganatosíttattak. Közben beállt a tél és ez bizonyára leggyökeresebben közrehatott a járvány elfojtásában. A következő év tavaszára újabb nagy veszély ,310