Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A nagy kövezés. Említettük már, hogy a város főbb közlekedési útjai anynyira megromlott állapotba kerültek, hogy a tengelytörés napirenden volt. A tarthatatlan állapoton csak nagyarányú munkálattal lehetett segíteni. Elhatározta tehát a város, hogy a budai utat (Kossuth Lajos-utca) a Rákóczi-tér érintésével és a Ferenc József-utat a „Kolos-híd"-dal való találkozásáig bazaltkockákkal kövezteti, a Szécíhenyi-teret rendezi és az azt két oldalról övező úttestet aszfalttal burkoltatja. Ez a munkálat végre is hajtatott, csak a Széchenyi-téri kétoldali úttest aszfaltozásának elhatározásánál indult meg parázs vita. Minek ott az aszfalt? — hangoztatták földműves részről, hiszen a lovak és jármüvek kövön is járhatnak, gördülhetnek. Ám győzött a többség, a tér két oldalán aszfaltburkolás létesült és ennek tulajdonítható az akkori korzó. A tér egyébként 1900-ig puszta és dísztelen maradt. Az új Szent Hárömság-szobor. Esztergom városát 1710-ben nagy csapás látogatta meg. A pestis szedte áldozatait. Amikor a veszedelem megszűnt, a város lakossága hálája jeléül és engesztelésül a városház előtt levő téren (most Széchenyi-tér) a Szent Háromság tiszteletének szobrot emelt. A homokkőből faragott szobor közel két századon át nem volt képes dacolni az időjárással és a mult század végén már omladozó állapotba került olyannyira, hogy kijavításra is alkalmatlan volt. A város közönsége egyesek áldozatkészségéből és közadományokból Kiss György szobrászművésszel a régi szobor helyén újat alkottatott és azt az előbbi helyétől előnyösebben, a városháza bejáratával szemben, a tér tengelyébe állíttatta fel. Az új szobor megáldása a keresztény vallás behozatalának 900 éves évfordulóján: 1900 aug. 15-én, — Nagyboldogasszony napján, — nagy ünnepség keretében történt. A Széchenyi-tér az új szobor körül ekkor nyert először parkosítást. A városháza restaurálása. Esztergom egyik legszebb műemlékét, a nemes barokk stílben épült városházát sem kímélte a mindent romboló idő. Fazsindelyes teteje elkorhadt, az emeleti mennyezet több helyütt omladozott és az épület külseje is alapos javításra szorult. Ily körülmények között elhatározta a város közönsége, hogy az épületet régi stíljének fenntartásával restauráltatja és a munkálatokkal néhai idb. Sinka Ferenc jeles műépítészt bízta meg. A legszebb templomok építője, a bényi Árpád-kori templom elismert restaurátora, ezt a feladatot közmegelégedésre oldotta meg. A munkálat a tetőszerkezet és a mennyezet lebontásával kezdődött. Az új tetőszerkezet a régihez teljesen hasonlóan mansárd padlásürrel készült és eternit palafödést nyert. Az emeleti részen a korábban már szűknek bizonyult közgyűlési terem kibővíttetett és mert alacsony volt, a mennyezete kupolával épült át. A ház külseje annyiban változott, hogy a közel egy századév alatt át- és átmeszelt ablakok fiókjait és a kapubejáratot keretező kőrámákat megtisztították s azok remek barokk díszítését szabadon hagyták. Ugyanekkor a tornyos rész is megújíttatott. Bár a városházát Bottyán-kúriának is nevezik, tehát ennek az épületnek Bottyán János kuruc-generálissal való kapcsolata az emlékezetben mindig megmarad, nem érdektelen megemlíteni, hogy az akkor, amikor a hős kurucvezér birtokolta, akkor is, amikor tőle hűtlenség címén a fiscus elkobozta, sőt akkor is, amikor azt Esztergom a fiscustól 4000 rajnai forintért megvásárolta, földszintes épület volt és csak 1729-ben építtetett arra a város emeletet. Az új kórház létesítése. Esztergomnak már a XIX. század elején volt kórháza. Ez eredetileg nem kórháznak épült, hanem menedékhelynek

1 olyan elaggottak és elesettek számára, akik önfenntartásukról nem gondoskodhattak. A régi időben ennek az épületnek, amely a Mária Terézia-téren (régen Csillag-utca) áll, a nép körében nem is kórház volt a neve, hanem ispotálynak 1 Épült 1837-ben. ,302