Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Bármennyire unalmas e szerint a Schünemann elmélettel e helyütt folytatott vitánk, végeredményben és azért, nehogy a németek elfogultsággal vádoljanak, rá kell mutatnunk a mi álláspontunkat mindenben fedő következő adatokra: Rietschel a „Mark und Stadt" c. munkájának 39—40. lapjain a német kereskedők városalapításaira vonatkozólag megállapítja, hogy Németországban alig egy-két várost építettek. Dopsch pedig a „Die Wirtschaftsentwicklung der Karolingerzeit" c. müvében (II. 103. 1.) egyenesen leszögezi, hogy a keleti német vásárhelyek, mint amelyek a szlávokkal és az avarokkal való kereskedelem erősen igénybevett területei voltak, szintén nem lettek városok. Végül, s anélkül, hogy több idegen forrásra hivatkoznánk, szükségesnek találjuk e tekintetben Pleidel Ambrusnak „A magyar várostörténet első fejezete" (Budapest, 1934.) c. rendkívüli horderejű és nagyértékü müvére figyelmeztetni. Ennek 48. és 49. lapján foglalkozik a német kereskedők állítólagos magyar városalapításával s amikor elkészül a cáfolattal, így folytatja: „Egyébként sem volna érthető, miért alapították volna német kereskedő-karavánok a dunántúli rövid útszakaszon a városok egész sorát, míg a magyarországi útvonal további, jóval hosszabb, szakaszán egyet sem, s még inkább érthetetlen maradna, miért alapították volna Székesfehérvárt, Zágrábot, vagy Pécset, amelyek épen nem estek útjába az Oroszországba utazó német kereskedőknek? Végére érve a kérdésnek, végső és határozott megállapításunk az, hogy a középkori Esztergom német alapításának semmi alapja nincs! Schünemann Conráddal folytatott fennebbi vitánk legelején már bizonyítottuk, hogy Esztergom első alapítói kétségkívül a kelta-azalok voltak és azokat a bizonyítékokat is felsoroltuk, amelyek az egykori Solva további fennmaradására a római uralom idejéből következtethetők, nemkülönben ama megdönthetetlen valósággal is foglalkoztunk, amelynek révén kiderül, hogy a honfoglalás után, nemkülönben Géza fejedelém korában és I. István trónraléptekor Esztergomot magyar nép lakta és tartotta fenn a tatárjárásig, majd tovább annak dacára, hogy attól fogva a város idegen nemzetiségű települőkkel is népesedett. Minthogy ezzel az immár tisztázott kérdéssel még nem döntöttük el azt a másik kérdést, hogy miként keletkeztek a városok és azok sorában legrégibbnek ítélhető Esztergom, szükséges foglalkoznunk váraink keletkezésének történetével azért, mert az ősi mult ismeretében kézenfekvő, hogy a kelta és római alapítású városok magva kétségkívül erősség, vagyis vár volt. A várak keletkezését illetőleg annyi bizonyos, hogy amikor az emberiség törzsekbe tömörült és bizonyos törzsek állandóságra törekedve, telepedtek, a szomszédos támadások ellen védelmi helyeket kellett létesíteniük. Ezek számára legcélszerűbbnek látszottak a magaslatok, különösen az olyanok, amelyek különállóan kiemelkedtek. Ezeknek kúpjára építették a várakat, amelyeknek rendeltetése az volt, hogy a vidék népe ellenséges támadás esetére azok falai közé húzódjék és azokban védelmezze magát és értékeit. Az esztergomi várhegy várépítésre nemcsak azért volt alkalmas, mert a környezetből hatalmasan kiemelkedett, hanem azért is, mert közvetlen alatta és pedig félkörben folyik a Duna, tehát erről az oldalról szinte megközelíthetetlen volt s ettől eltekintve, a hegyek felőli részen meredek építésű falak védelmezték. A várak célját tehát ismerjük. Az már most a kérdés, hogy miként létesültek a városok? A feleletet erre is a következtetés adja meg annyiban, hogy fel kell tételezni — ami tény is, — hogy a várak falain belül találtak állandó elhelyezkedést nemcsak az egyház és ipar művelői, hanem a kereskedőnép is. Ez egészen természetes, mert hiszen a városon kívül, a kezdetben majdnem állandóan fenyegetett vidéken egyházi központokat, ipari műhelyeket és kereskedelmi raktárakat fenntartani lehetetlen volt, viszont az időnként nem háborgatott vidéki nép a saját szükségleteit csakis a várakban lakó iparosoktól és kereskedőktől sze,297