Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Pamhakell. Bernát 1712-ben nyert címeres nemeslevelet III. Károly királytól. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Mihály van felvéve Esztergom vármegye nemesei közé. Címer: Veressel és kékkel hasítva. Elől: két ezüst haránt gerenda, zöld ágon ülő harkállyal, a veres mező többi része egy-egy ötlevelü fehér rózsával megrakva. Hátul aranymarkolatú görbe kardot tartó arany oroszlán. Sisakdísz: pajzsbeli oroszlán, növekvően. Takarók: kék-arany, veres-ezüst. P at ó (Pathó). György az 1623 febr. 23-án és Gergely, az 1626 jan. 6-án tartott közgyűléseken Esztergom vármegye nemesei sorába iktattattak. Pál, István és György testvérek, nagybátyjukkal, Jánossal és Endrével együtt 1715-ben igazolták nemességüket. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból István és János fordulnak elő Esztergom vármegye nemesei között. A XIX. század elején e család Muzslán lakott. Utódai ottani gazdák. Pécsy. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Imre van felvéve Esztergom vármegye nemeseinek névsorába. Petheö. Sebestyén 1746. nov. 7-én vétetett fel Esztergom vármegye nemeseinek sorába. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Sebestyén szerepel az Esztergom vármegyei nemesek között. Jakab 1780-ban nyert nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. Pongrácz (szentmiklósi és óvári, urak, bárók és grófok). Ősi Liptó vármegyei család, mely közös eredetű a Szent-Iványakkal. 1286-ban nyer adományt Szent-Péter, Szent-Miklós és Hogfalva birtokokra. I. Pongrácz, aki már Szent-Miklósinak iratik, 1368-ban nyer új adományt és vásárjogot Szent-Miklósra. A nemesi ágból Sándor (szül. 1855, megh. 1889) 1861-ben szolgabíró, majd esztergomi ügyvéd és 1865-ben hercegprímási uradalmi főügyész; Zsigmond (szül. 1840, megh. 1905) ügyvéd Esztergomban, f Kálmán (szül. 1844., v. kir. közjegyző Nyitrán), Sándor fia: f Kázmér (szül. 1869) Esztergom vármegye főjegyzője volt. Címer: Kék mezőben nyolcágú arany-csillag. Reviczky (revisnyei). Árva vármegyei ősi család. Őse Hontimér, aki 1272-ben IV. László királytól Árvában Revisnye birtokára nyert adományt. Fiai: Lóránt, Bodor és Miklós terjesztették tovább a családot, mely idővel több ágra oszlott. A családból Károly 1770-ben bárói, János, tábornok, 1773-ban szintén bárói, Ádám, kamaraelnök, grófi rangra emeltettek. Ágaik kihaltak és jelenleg csupán a nemesi ág él. Károly és Pál az 1832 június 4-én tartott közgyűlésen Árva vármegye bizonyítványa alapján vétettek fel Esztergom vármegye nemesei közé. Mihály, János és Antal 1836-ban nyertek nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. A XIX. század első felében Karva helységben bírt a család földesúri joggal. A család tagjai közül még felemlítendők: II. Mátyás (szül. 1463.), árvamegyei szolgabíró; István (szül. 1699.), tasnádi harmincados; Imre, hétszemélynök, a XVIII. század második felében; Károly (szül. 1788, megh. 1861), kir. tanácsos, törvényszéki elnök, Esztergom vármegye alispánja; László (szül. 1815), szegények ügyésze, bihari táblabíró; Elek (szül. 1819, megh. 1856), 1848 előtt az alsótábla tagja; f István (szül. 1828), honvédszázados; f Sándor honvédfőhadnagy, elesett 1849-ben; f Gábor (szül. 1838), érseki urad. főpénztárnok; Pál (f 1873), törvényszéki elnök; IV. f Károly (szül. 1852), 1881-ben orsz. képviselő, volt főszolgabíró, Bikolon birtokos; f Győző, esztergomi főszolgabíró; ennek fia: Elemér, az esztergomi járás jelenlegi főszolgabírája, kinek gyermekei a következők: Gizella, Mária, Ferenc, Elemér és János. Címer (nemesi): Kékben, zöld alapon, aranyszegélyű, verestakarós fehér lovon ülő páncélos, három veres structollas sisakos sarkantyús vitéz, vaskesztyűs jobbjában arany markolatú görbe kardot, baljában fekete kantárt tartva. ,282