Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nemessége Esztergom vármegyében 1772. évi február 17-én hirdettetett ki Pál keieinieie. Fai tia: István Keitnnere Esztergom vármegyéoen 18i2. december 2i-en a nemesség ismét kimrüettetett. A család nemességét 1868-ban, 1895ben és 19U4-ben Esztergom vármegyénél ismét kihirdették. Az utóbbi két esetben a Matiyasóvszicy István () /l>4.) Lajos nevű tiától leszármazott Lajos, Vilmos, Káiman, Mária, férj. özv. Perenyi Henriimé és Alojzia, férj. Mátray Gyuláné nemessege ismertetett el. A család kiválóbb tagjai: László nyitrai püspök (1701.), i amás Minaly Sáros vármegye tóispánja (sz. 1834.), Mátyás cs. és kir. kamarás, alezredes (sz. 1858.J, Miklós Xav. Ferenc kir. ítélötáolai bíró (sz. 18d1), f Lajos lovag, nyug. tiercegprimási jószágigazgató, nenai Viimos ügyvéd, ny. varm. lőügyesz, nenai Kálmán ügyvéd, az esztergomi Takaiékpeiiztár ügyésze. — Kaimán fiai: Béla dr. az esztergomi takarékpénztár ügyészé, gyaKOiió ügyvéd. Dénes dr. Esztergom vármegye árvaszéki ülnöke, László in. kir. honv. mérnökkari ezredes. — Mária, férj. Perényi Henrikné. Címer: Kék pajzsban arany koronából kinövő fekete medve, mely előlábaival három ezüst liliomot tart. SisaKdísz: A pajzsbeli alak. — II. Változat: Kék pajzsban, zöld mezőn álló fekete medve, három fehér rózsát tart. Sisakdisz: A pajzsoeli alak növekvően. Takarók: Mindkét teiől kek-ezust. (truekes, hogy a címer a családi hagyomány szerint kék pajzsban, arany koronából kinövő fekete medve, ameiy két kézzel ütésre emel egy, a töiduól gyoxerestől kitépett fát. A címerszerző ős ugyanis a hagyomány szerint V. István, aki a királyt a vadászaton rátámadó medvétől úgy mentette meg, hogy óriás erejével egy élő fát rántott ki s azzal sújtotta le a vadállatot.) Mesze na (hivvári). János 1849-ben Esztergom vármegye I. alispánja volt. f Kálmán esztergomi ügyvéd, Lajos érs. jószágieiügyeiő. M i k l ó s f f y Marton, az erdélyi Csikszék bizonyítványa alapján 1744-ben hirdettette ki nemességét Esztergom vármegyében. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Márton fiai: Ferenc és Imre szerepelnek a vármegye nemesei között. Imre (1801—20) Esztergom vármegye alispánja, csikvacsarcsi (csikvatsártsi) előnévvel élt. Miskey. 1732-ben Uny helységben volt birtokos. A XIX. század első felében a család ugyanott birt földesúri joggal. Mihály 1824-ben nyert nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. Az utódok Tinnyén élnek. Missics (Missits). Mihály 1728-ban hirdettette ki nemességét Esztergom vármegyében; 1732—55-ben Sárkányfalván, 1755-ben Karván volt birtokos. Ugyanő előfordul az 1754—55. évi nemesi összeírásban Esztergom vármegye nemesei között. Móczár. Pál 1645-ben nyert címeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. Fia, György (f 1718) és ennek fia Mihály Magyar-Szőlgyén községben telepedett le és nemességét 1719-ben hirdettette ki Esztergom vármegyében. Neve az 1754—55. évi összeírásban is előfordul. Mórocz. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Péter van felvéve a vm. nemesei közé. Nedeczky (nedeczei és lábatlani). A család a Korláthkeöyek után Vérth, Lábatlan, Radvány, Piszke és Bikol birtokokat szerezte, amelyekre Sándor és Mihály 1690-ben nádori, 1702-ben pedig királyi adományt nyertek. Mihály, aki vármegyei szolgálatba lépett, 1702—11-ben Komárom és Esztergom vármegyék főjegyzője volt. Sándor 1696-ban Gyiva birtokát szerezte; később Karván is szerzett részeket. A kuruc szabadságharc kitörésekor II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, aki 1706-ban Oroszországba küldte követségbe. 1711-ben kegyelmet nyervén, hazajött s még ebben az évben Esztergom vármegye helyettes alispánjává választották. Sándornak nem voltak gyermekei, ,280