Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

36) Wesselényi besztercei uradalmának praefectusa. Gáspár fia, Zsigmond, 1653-ban törzstisztként szolgált Érsekújvárt. Ennek fia, Gáspár, 1699-ben Lipót királytól Kurtakeszt kapta adományul. Fiai: Imre (1732) és János megh. 1766) lovassági tábornok és a Dessewffy-ezred parancsnoka. Utóbbinak csak egy lánya maradt és a családot Imre vitte tovább. Az 1754—55. évi összeírásban e családból Zsigmondot vették fel Esztergom vármegye nemesei sorába. Ferenc 1785-ben nyert nemesi bizonyság-levelet Esztergom vármegyétől. Egy másik Ferenc 1791-ben nyert nemesi bizonyítványt Pozsony vármegyétől és azt 1793-ban hirdettette ki Esztergom vármegyében. Bar mos (Barmas). Imre, továbbá Deák Lőrinc, Fülöp és Péter, valamint Drenes Benedek 1578-ban nyertek címeres nemeslevelet. Az 1754—55. évi összeírásban e családból Imre van felvéve a vármegye nemes családjai sorába. Ez Esztergomban lakott. B e 11 e s i c s (Bellesicz) család 1755-ben Bikol puszta egy részét bírta. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban Ferenc szerepel az Esztergom vármegyei nemesek között. Bertók. A XIX. század első felében Sárkányfalván volt birtokos. Bíró. Az 1754—55. évi összeírásban János szerepel az Esztergom vármegyei nemesek sorában. A XIX. század első felében a család Karva helységben bírt földesúri joggal. B o n c z család. Neve a bonc szóból ered. Ez a szó az ősmagyar vallás papját jelentette. Családi szájhagyomány szerint a bonczhidai előnevet használták. Ilyen nevü község Bihar megyében, Püspöki közelében, kettő is volt. A tatárjárás alatt mindkettő elpusztult. A család név szerint nem ismert, legősibb tagjai részint várurak voltak, részint az egyház fegyveres szolgálatában állottak. I. Rákóczi György valószínűleg a váradi vár körül szerzett érdemeikért Boncz Györgyöt és Istvánt 1631. ápr. 5-én, Nagy-Váradon kelt oklevelében nemességre emeli. A nekik adományozott címer képe: égszínkék mező, királyi koronával, mellette zöldruhás magyar öltözetű, jobbkezében pallóst tartó vitéz. A zárt sisakú címerdísz fölött ékköves korona ragyog, a címer oldalán különböző szinű szallagok díszlenek. Boncz Györgyöt és Istvánt a fejedelem kitüntette még Püspöki mellett, Palánk szőlőhegyen egy „integra sessiot kitevő vinea" adományozásával is. A későbbi zűrzavaros időkből a családról nem tudunk semmi biztosat. Az bizonyos azonban, hogy a Thököly-féle szabadságmozgalmak idején már nem élt Bihar-Püspökin. A család — minden valószínűség szerint — mint katonacsalád kerülhetett a Dunántúlra, a komárommegyei Udvard községbe. A községből elköltözött Tánczos család birtokát szerzi meg zálogjogon letelepedésre. I. András, az udvardi ág őse, a birtokra 1698. II. 21-én királyi adomány-levelet és országos nemességi oklevelet kért I. Lipóttól, aki a kérelmet teljesítette. A királyi adományt és a nemességi oklevelet Mattyasovszky nyitrai püspök ellenjegyezte. A nemességgel együtt I. Lipót címert is adott a Boncz családnak. A címer rajza: égszínkék mezőben pirosmentés, kalpagos vitéz zöld füvön áll; balkezében, kardon, levágott törökfejet tart. A címer fölött zárt sisakon korona van, melyből egy pirosruhás, kardján törökfejet tartó vitéz emelkedik ki. A címertartó kék, arany, vörös és ezüst. A nemességet Komárom megye kihirdette és a „Statutio sollemniter et nemine contradicente" 1700. I. 29-én végbe is ment. A család nemesi levelét a M. Nemzeti Múzeum Orsz. Széchenyi könyvtára őrzi. A család udvardi ágát I. Ferenc, II. András, II. Ferenc növelik tovább. Ebből az ágból származik Boncz Ferenc közalapítványi igazgató, miniszteri ,272