Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

ság megmaradt része a tatárjárás után visszajött s a mai Faluhely nevü dűlőben telepedett le. Egy 1272 augusztus 1-én IV. Kun László idejéből fennmaradt okmány Tokod és Tát községeket az akkor megejtett határjárása alkalmával említi meg. (Az okmány a vármegye levéltárában van). Az Anjouk és a Hunyadiak uralkodása alatt a község a Szent Jánosról elnevezett lovagrend birtoka lett, nagy fejlődésnek indult s a Hegyeskő lábánál, a mai helyén kezdett épülni. A török hódoltsággal a község fejlődése megállt. A törökök többizben feldúlták. 1595-ben s mikor Pálffy fővezér rövid időre elfoglalta Esztergomot, a község Pázmány Péter tulajdona lett. A hódoltság alatt felváltva dúlták a községet a törökök és a német zsoldosok. 1685 szeptember 1-én Heister Sigfrid tábornok a község határában megverte a fosztogató útjáról Budára tartó törökhadat. A csatateret ma is Törökverő dűlőnek nevezik s a rajta átvezető utat pedig törökverő útnak. 1686 szeptember 2-án, Budavár visszavételének napján, a Dunántúlon portyázó török martalócok annyira feldúlták a községet, hogy csak romhalmaz maradt a helyén. Ekkor pusztult el a templom is, melyet Pázmány Péter építtetett. A kuruc—labanc harcokban több kisebb ütközetnek volt színhelye Tokod, ez időből maradt fenn két monda, melyek szerint a község Várberek nevü dűlőjében volt Zrínyi Ilona vára, mely később elsüllyedt, majd a Peres-völgy dűlőben lévő nyárfás fűzesekhez az a monda fűződik, hogy ezek alatt töltött el sok órát Rákóczi Ferenc fejedelem, amikor édesanyját meglátogatta. 1701-ben iskolájáról tesz említést az akkori egyházlátogatási jegyzőkönyv. Ugyancsak e jegyzőkönyv 1732-ben Tokod községet, mint az esztergomi Papnevelő Intézet nagyszombati iskolájának tulajdonát említi. Ugy látszik, hogy Pázmány Péter adományozta az intézetnek. 1786-ban, II. József idejében, felépült a régi templom helyén a mai románstílusban épült templom. A róm. kath. plébánia Tokodon már a XIV. században megvolt, temploma 1738-ban fennállott. A templom legutolsó restaurálását 1934-ben Lenkovszky József tanár végezte. 1640-től 1711-ig, mint önálló plébániához, hozzátartozott Dorog, Csolnok és Sárisáp is. 1711-ben plébánia jellege megszűnt és a később felállított dorogi plébániának leányegyháza lett. Újból 1924-ben lett önálló plébánia. A tabernákulum ajtaja, a főoltár, szószék és egy mellékoltára műemlék, melyet a budapesti egyetemi templom egyházi felszereléseit készítő mesterek alkottak, s ugyanazon időkből valók és a Pálosrend egyik felvidéki templomának berendezését képezték s midőn József császár a rendet eltörölte, templomukat katonai raktárnak alakították át, a kegyszerek és műtárgyak egy része Esztergomba került, később Tokodra. Az egyház tulajdonában van 1700-ból a pozsonyi Trinitárius rendnek egy díszkelyhe 63 drágakővel és 6 darab barokk email medaillonnal ékesítve. Az egyház kebelében 402 tagú Oltáregyesület, két férfi Credo, két Mária kongregáció, három Szívgárda, Kat. Legényegyesület, Jézus Szíve Szövetség és Missziós Egyesület működik. Az egyház vezetője: dr. Torna Imre dorogi kerületi esperes-plébános. A község 5045 lakosa közül 4946 magyar, 14 német, 80 tót és 5 egyéb anyanyelvű. Egyházi tekintetben 4784 lakós a r. kat., 182 a ref., 6 a g. kat., 68 az ág. ev., és 3 az izr. vallás követője. A község belterületén csak 1913 lakós él, 3132 a külterületi lakott helyeken és a bányatelepeken helyezkedett el. A határ 3440 k. hold, és pedig 1778 h. szántó, 124 h. kert, 220 h. rét, 831 h. legelő, 232 h. erdő, 13 h. nádas, 242 h. terméketlen terület. E területet 4 közép-, 107 kis- és 583 törpebirtokos bírja. Állatállományát 1937-ben 112 ló, 443 szarvasmarha, 407 sertés és 102 kecske képezte. Önálló iparosok száma ,267