Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

háborúk alatt néptelenedett el, mert az 1696. évi összeírásban mint teljesen lakatlan, elpusztult hely van feltüntetve. Megmaradt néhány lakósa a földesúr, — Sándor Menyhért alispán — engedelmével Bajnára és Nagysápra költözött pár évvel azelőtt. A XVIII. század elején újra benépesült s 1715-ben 22 jobbágyés 11 zsellér-család lakta, akik közül 20 család volt magyar és 13 iot. A tótok valószínűleg Nyitra vármegyéből származtak. Később németek jöttek a meglevő lakosságnoz. 1732-ben Szent Imre herceg tiszteletére emelt fatornyú temploma és iskolamestere említtetik. Egyháza előbb a bajnai, később az újonnan felállított csolnoki plébánia leányegyháza volt. A templom mocsaras helyen állott, építtetője báró Sándor Mihály. 1755-ben 454 róm. kath. vallású lakosa volt. Báró Sándor a már említett Nádastó mellett fürdőházat is emeltetett, mely a mellette fekvő kápolnával (az akkori templom) 1792-ben együtt elpusztult. A ma is fennálló templom 1766-ban épült s a mocsár melletti kápolna ettől kezdve indult pusztulásnak. A leányegyház 1811-ben önálló plébániává alakult. 1831-ben nagy kolerajárvány pusztított, mely a lakosság igen nagy százalékát vitte a halálba. A régi „Szent-Keresztről" elnevezett kápolna az u. n. „Quadribur" nevű helyen állott, — ma már csak alapjának romjai láthatók. A templom 1907-ben restauráltatott. Az egyházi anyakönyvek 1787-től rendszeresen megvannak. Patrónusa azelőtt szt. Jakab apostol volt, jelenlegi védőszentje: szt. Imre. Az istentisztelet nyelve Sárisápon két egymásutáni vasárnapon tót, egy vasárnap magyar. Az egyház kebelében két rózsafüzér társulat, Szívgárda, Jézus Szíve Szövetség és Actio Catholica is működik. Az egyházközség világi elnöke: Laux Antal főjegyző, plébánosa: Rabenseifer Alfréd. Termékeny szántóin igen szép búza, a hegyesebb részekben rozs, árpa, kukorica termett. Nagykiterjedésű rétjei igen jó szénát szolgáltaínak. Bortermelése is jó hírnévnek örvendett. Mogyorósbánya határában fakadó timsós forrás vizét gyógycélokra használták. A bővizű patak több malmot hajtott. Kőszénbányája 1833-ban már müvelés alatt állott. Az uraságnak szeszgyára is volt a mult század ötvenes éveiben. A világháború 100—120 sárisápi lakost szólított fegyverbe. A hadirokkantak száma 8. A két nemzetiség lassan beleolvadt a magyarságba. A magyarok száma állandóan emelkedőben van, s jelenleg 3365 magyart, 50 tótot, 17 németet és 16 egyéb nemzetiségű lakost találunk Sárisápon. Felekezetileg 3377 lélek a róm. kath., 37 a ref., 2 a g. kath., 7 az ág. h. ev., 11 az izr. és 14 az egyéb egyházak hívei. 2380 lakosa lakik belterületen 587 házban, 1068-an pedig külterületen laknak. A község területe 3179 kat. hold, melyből 2110 kat. hold jut a szántókra, 131 kat. hold a rétekre, 18 kat. hold a szőlőkre, 644 kat. hold a legelőkre, 28 kat. hold nádasra, 182 kat. hold a terméketlen területre. A határ megoszlik 2 középbirtok, 109 kisbirtok és 316 törpebirtok között. Kereskedelmét 17 kereskedés, iparát 38 kisiparos képviseli. Nagyobb iparüzem a közbirtokosság mészkőbányája és a kőszénbánya. A község kereskedelmi életének egyik vezető szerepét a Hangya Fogyasztási- és Értékesítő Szövetkezet tölti be, amely 1918-ban alakult. Altruista alapon működik, célja a közönség olcsó és jóminőségű áruval való ellátása és a község terményeinek értékesítése. Elnök: Bilik Márton, igazgatósági tagok: Zemanek Mihály, Varga János, Jurasek Lajos, pénztáros: Üveges Márton, ügyvezető: dr. Kégly László aljegyző, felügyelőbizottsági tagok: Laux Antal főjegyző, Dávid Tamás igazgató-tanító, Hollencsik Pál. Üzletrésztőke: 1200 pengő. Tagok száma 634. Boltkezelő és italmérő: Janovszky György. Közoktatásügyét egy 8 tanerős, 6 tantermes állami elemi- és 1 bányavállalati elemi iskola szolgálja, ez utóbbi 4 tanteremben, 4 tanerővel. A kisdedek ,261