Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

2 szabó, 2 borbély, 1 kalapkészítő. Piacuk Dorogon van. Vasútállomása Piliscsaba (12 km) és Tinnye (9.4 km). Népoktatásügyét egy 2 tantermes, 2 tanerős róm. kath. elemi és egy gazdasági továbbképzős iskola látja el. A beírt tanulók létszáma 1936/37. tanévben 126 volt. A község kulturális intézményei: Levente Egyesület, Gazdasági Népkönyvtár és a Levente Könyvtár. A r. k. egyház tulajdonát képező plébániakönyvtár, valamint az ifjúsági, tanítói könyvtár többszáz kötetes. A községi körorvos Sárisápon, községi szülésznő helyben lakik. Legközelebbi kórház Esztergom. A Máriahalom pusztán lévő, úgynevezett Török-kút szolgáltatja a község egyedüli jó ivóvizét. A világháborúban 23 lakosa halt hősi halált, kiknek emlékére 1936-ban emelték a Hősök szobrát. Mogyorósbánya. Kisközség a hegyek között egy kies völgyben az esztergomi járásban. Eredeti neve Mogyorós. E néven 1281-ben fordul elő először, amikor a veszprémi püspök testvérének, Benedek comesnek birtoka, aki eladta itteni birtokát Zovárd nembeli Vécs unokájának, Miklósnak. Plébánosa az 1332—37. évi pápai tizedjegyzékben fel van tüntetve, ekkor tehát már temploma és plébániája volt. A középkorban a Zovárd nemzetség birtokában maradt, valószínűleg e kor legvégén, vagy a 15. sz. elején került a budai Clarissák javai közé. A hódoltság alatti sorsa ismeretlen, de feltehetjük, hogy a falu elpusztult s lakatlanul állott az egész török megszállás idején, mert egyetlen felsorolásban, vagy feljegyzésben nem találkozunk a község nevével. A 17. sz. végén települt újra, de a Rákóczi-féle szabadságharc alatt ismét elpusztult. E század elején a budai Clarisszák birtokában találjuk, akiknek beleegyezésével újra benépesült. 1715-ben 9 jobbágy és 5 zsellér család lakta, akikből 8 család magyar- és 5 tót anyanyelvű volt. A magyarok rövid időn belül elköltöztek, helyükbe ismét tótok jöttek úgy, hogy az 1720. évi összeírás alkalmával az ott lakó 17 család német és tót anyanyelvű volt. Római katolikus fiókegyháza Bajót filiáléja volt. Temploma még a török idők előtt épült. 1732-ben már 257 lelket számlált a község. Iskolamestere csak télen tanított, mert a jobb időben a szülők nem engedték gyermekeiket iskolába. A szerzetesrendek eltörlése után Mogyorós is a vallás- és tanulmányalap tulajdonába került, melynek ma is nagykiterjedésű erdeje van a községben. Határának egy része köves, s meglehetősen terméketlen volt, a másik fele azonban jó agyagos föld, melyen rozsot és burgonyát termeltek. Szőlőhegyein kitűnő bor termett, amit a távoli felsőmagyarországi megyékbe is szívesen elvittek. Fazekasföldet még Esztergomba is innen szállítottak. Kőszénbányáit már a 19. század elején kezdték feltárni, e század derekán azonban szünetelt a bánya termelése. A világháborúban a község 82 lakosa vett részt, akik közül 22 veszítette életét a harctereken. Emlékükre 1935-ben emelték a Hősök szobrát. I Az 1907. évi 131.168/906. sz. B. M. rendelet Mogyorósbányára változtatta a község nevét. j A | A lakosság lassan magyarosodik. A mult században némtek is Költöztek Mogyorósra, akiknek száma kb. egyezik a magyarokéval (18—16'ji&). Ma 692 lakosa közül 350 tót, 215 magyar, 126 német anyanyelvű. Valláísuk 1 ref. és 6 ág. ev. kivételével róm. kath. A lakosság a belterületen lakik 194 házban. A község határa 1272 k. hold, melyből 106 h. szántó, 18 h. rét, h. szőlő, 210 h. legelő, 202 h. erdő, 11 h. kert, 81 hold terméketlen. Ezen terüflet J 249