Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

jegyző: Endrédi László, könyvtáros: Mike János. Választmányi tagjainak száma 12. Kőrorvosa Piszkén 2 km-re, 2 szülésznő helyben lakik. Ugyancsak helyben van a Stefánia Szövetség fiókja. Legközelebbi gyógyszertár Nyergesujfalun, (3 km), közkórház Esztergomban (17 km) van. Ivóvízét 8 ásott kútból nyeri Lábatlan lakossága. A kutak közül 3 kifogátalan. Leányvár. Nagyközség az esztergomi járásban, a Budapest—wieni országút mellett, hegyes vidéken. A község két néven ismeretes, Levár csak helyi használatban és Leányvár hivatalos, általánosan ismert neve. Eredetéről igen keveset tudunk. A határában lévő magas hegy tetején várszerű épület, az ú. n. Ulmodvár romjai fekszenek, melyekről a néphagyomány azt tartja, hogy egy Báthory-lány lakott benne, innét a község neve Leányvár. Másik feltevés szerint e magyarázat nem állhat meg, mert a romok a török időben elpusztult apácakolostor maradványai. Ez a valószínűbb, mert tény, hogy a község hajdan a budai Clarissák tulajdona volt s Puszta-Jászfaluval együtt Pilis megyéhez tartozott. Villányi szerint 1755 körül telepítette újonnan róm. kath. vallású svábokkal a gróf Sándor-család. Az új község, mint leányegyház, a csoinoki anyaegyház filiáléja volt s lakóinak száma ez évben 198-ra tehető. A szerzetesrendek eltörlése után Leányvár a vallás- és tanulmányalap tulajdonába ment át, melynek csolnoki uradalmához tartozott. A lakosság megélhetési forrása a szőlőmüvelés, rozs- és burgonyatermelés volt. Jó vörös- és fehérborai szép kelendőségnek örvendettek. 1803-ban a leányvári filiális egyház önálló plébániává alakult, ma is fennálló temploma 1806-ban épült. Az egyház jelenlegi vezetője Dr. Dauner József adminisztrátor, aki a vallásos életben való elmélyülés céljából megalapította a Szívgárdát, Credót és Jézus Szíve társulatot. A hitoktatást személyesen, a kántori teendőket Pátka Kálmán tanító végzi. Iskoláját a vallásalap szervezte és tartotta fenn 1857-ig, amikor a község vállalía a fenntartással járó terheket. A nagy világháború kb. 100-120 leányvári lakost szólított hadba, akik közül 31-en életüket áldozták Nagymagyarországért. A hősök emlékművét 1937-ben leplezte le a község. Lakosainak száma 1326, 673 férfi és 653 nő. A népesség 20 %-ban magyar, 80 %-ban német anyanyelvű, de valamennyien beszélnek magyarul. 287 háza mind a belterületen épült. Határa kiterjed 1200 kat. holdra, melyből 801 kat. hold szántó, 52 kat. hold rét, 10 kat. hold szőlő, 210 kat. hold legelő, 49 kat. hold erdő, 26 kat. hold kert és 53 kat. hold terméketlen. Ez a terület 2 közép-, 48 kis- és 256 törpebirtokos gazda kezén van. A községbeli kereskedések száma 5, a kisipart 3 vendéglő-, 3 mészáros-, 2 szabó-, 3 szikvízgyártó-, 2 kovács-, 3 kőműves-, 3 pék-, 2 borbély-, 2 ács-, 4 cipész-, 2 bognár-, 1 mechanikus- és 2 bércséplő-iparos képviseli. Nagyobb üzem a mészégető és kőmalom-telep, az Adler H. Ásványörlö és Festékáru Rt. leányvári—csévi üzeme, amely 1928-ban alakult, központi irodája Budapest, XIV, Telep-u. 50. a. van. A részvénytársaság vezérigazgatója Adlei Alfréd, cégvezetője Vértes Jenő. A telep 1929-ben lett üzembe helyezve s mészkemencéje pedig 1932-ben. A telep üzembe helyezésénél részt vettek Harsányi István és Stampf Károly a jelenlegi telepvezető. Az üzem kb. 12 embernek ad kenyeret, s főleg mészkőőrléssel és mészégetéssel foglalkozik. A kereskedelem szolgálatában áll még a Leányvári Hitelszövetkezet, mint 246;