Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Duncker III. k. 44. lap.) Történelmünk legelső századában Demes már jelentős hírre emelkedett, mint I. Béla kedves tartózkodási helye, ahol 1063-ban az ország főembereivel itt tartott tanácskozás alatt trónszéke összeomlása következtében halálosan megsebesült. 1087-ben Szent László is itt tartózkodott, mielőtt hadba indult a németek ellen. Plébániája 1107-ben már fenállott. Legnagyobb hírre Dömös prépostsága által emelkedett, melyet Álmos herceg, I. Béla unokája, a későbbi Vak Béla atyja alapított 1110-ben 12 kanonok számára s királyi bőkezűséggel, adományokkal látott el. Állítólag ebben a kolostorban vakíttatta meg Kálmán király az alapító Álmos herceget s annak fiát, Bélát, — miután a herceg többször fegyvert ragadott uralma ellen. Fia, II. Béla trónrajutása után 1138-ban újra megajándékozta a prépostságot, melyhez immár 59 falu tartozott s jobbágyai a szokásos adózáson felül még 1522 véka búzalisztet, 4 ökröt, 1522 juhot, 30 kövér ürüt, 50 sertést, 70 libát, 120 tyúkot, 81 akó sót, 1522 akó sört és 175 akó méhsört tartoztak szolgálni. Zsigmond király 1433-ban a pápa beleegyezésével a prépostságot szerzetesrendi apátsággá szervezte át, ahova az Olajfák hegyéről elnevezett rend néhány tagját hívta meg. A szerzetesek nem sokáig maradtak Dömösön, apátjukkal rövid idő múlva elhagyták a kolostort. Hunyadi János királyi patronátus jogánál fogva az apátságot megszüntette és ismét helyreállította a prépostságott, ami miatt a pápa és az ország rendjei között hosszas vita támadt a főkegyúri jog gyakorlása körül. 1501-ben VI. Sándor pápa dömösi préposttá a mindenkori nyitrai püspököt tette meg, s javai a nyitrai püspökség jövedelmét szaporították. A hódoltság alatt 1560-ban említtetik a falu, mint a nyitrai püspök birtoka. Török részről az esztergomi szandzsák fejadódefterében van felsorolva, amelyben 5 adózó házzal szerepel. 1696-ban 5 negyedtelkes jobbágy és 10 zsellér lakta. A prépostsági épület ekkor még fennállott, de már düledező állapotban. 1715-ben lakossága 17 magyar jobbágy és 2 zsellér családból állott. Vallásuk róm. katolikus volt, leányegyházuk Visegrádhoz tartozott. 1732-ben gróf Erdődy Ádám nyitrai püspök és dömösi prépost a már romokban fekvő prépostsági épület köveiből csinos kis kápolnát építtetett, a következő évben pedig egyházukat plébániává szerveztette át. Anyakönyvek 1711-től vannak rendszeresen vezetve. Iskolamestere is volt már ekkor az egyházközségnek. Lakóinak száma ez évben 273 r. kat. és 56 ref. A reformátusok csak II. József türelmi rendelete után alkottak leányegyházat, mely előbb Tótfaluhoz, később Pilismaróthoz tartozott (ma is ide tartozik). 1779-ben Mária Terézia a prépostság javait az esztergomi főkáptalannak adományozta, mely itteni birtokát máig megtartotta. A római kat. egyház vezetője jelenleg dr. Mertán János esp.plebános. A dömösi református egyház a pilismaróti ref. egyház fiókegyháza. Főgondnoka: Qeguss Dániel nyug. rendőrfőkapitány, gondnok: Fabi Bálint. Presbitériumi tagok: Fehér Ferenc, T. Fabi István, Pintér Károly, Bánár Bálint, Kapornai Sándor, Pintér Péter, Pintér Antal. Póttag: Fabi Zsigmond. A lakosság fő megélhetési forrása a gyümölcs- és szőlőtermelés volt, vörös bora jó hírnévnek örvendett. Sárga, agyagos szántóin leginkább rozsot termeltek. Tölgyes és gesztenyés erdői fát bőven szolgáltattak. Dömös ideális fekvése, szép vidéke igen alkalmas nyári pihenő- és kirándulóhely. Ma már a község üdülőhellyé van nyilvánítva, van két panziója a vendégek ellátására, azonkívül a fizető-vendég-rendszer van megszervezve, úgy hogy az üdülők ellátása mindenképpen biztosítva van. A világháborúban a község 214 lakosa vett részt, akik közül 18-an életüket áldozták a Hazáért. Dömöst 1937-ben 1223 lélek lakta (611 férfi és 612 nő), akik, 5 német és 239;