Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Gróf Grassalkovich Antal kamaraelnök a régi rk. templom romjaiból újat építtetett s 1738-ban önálló plébániát is szerveztetett Csolnokon. Az első anyakönyvi bejegyzések ezen éviől datálódnak. Temploma az 1700-as évek elején épült. Említesre méltó a templom oltárképe, a nepomuki Szt. János képe, aki a templom patrónusa. Első plébánosa Abranits István volt, jelenlegi plébánosa dr. Környey József. Az egyház kebelében működnek: Jézus Szent Szíve Szövetség, Rózsafüzér Társulat, R. k. dalárda, R. k. bányászmunkás Szövetség, Szívgárda és Leánykör, amelyek mind a vallásos életben való elmélyülést célozzák. 1755-ben már az egyház iskolája is működött. 1738-ban közel félévig nagy pestisjárvány dühöngött a községben s az ekkor még itt lakó kevésszámú magyar család is Unyra, Tinyére és Nagysápra költözött. Nemsokára nagyobb számban németek és tótok jöttek a már ott lakó németséghez s a domináló elem mindvégig a német maradt. II. József eltörölte a Klarisszák rendjét és így Csolnok a vallás- és tanulmányi alap tulajdonába ment át és központja leit az alap hasonnevű uradalmának. 1782-ben nagy tűzvész pusztított a községben, aminek 48 ház esett martalékul. A határában levő Miklós-hegy alatt dús szénelőfordulást észleltek a XIX. század elején, amelynek rendszeres feltárása 1817-ben kezdődött s ma is üzemben van (Auguszta- és Reimanntelep). Csolnok 1895-től anyakönyvi kerületi székhely, 1896 december 31-ig közigazgatásilag hozzátartozott a mai Sárisáp is. 1924-ig, mint kisközség működött, amikor a B. M. 193.714/1923. sz. rendelete értelmében nagyközséggé szerveztetett át. A község lakói közül 121-en vettek részt a világháborúban és 25-en hősi halált haltak a Hazáért. Emlékezetüket a Hősök Ligete őrzi, ahol minden halottnak egy fa van ültetve és bronz táblával ellátva, a templomban pedig márványtábla örökíti meg emléküket. 1937-ben 3381 lélek lakott Csolnokon, akik közül férfi 1794 és nő 1587. Anyanyelv szerint 1439 lakos magyar, 1913 német és 25 tót; felekezetileg 3311 a róm kath., 44 ref., 4 a gör. kath., 15 az ág. ev., 3 az izr. és 4 egyéb vallás követői. A lakosság belterületen helyezkedett el, a külterületi helyeken, ú. m. az Auguszta-telepen 349, a Reimann-telepen 399 lélek lakik. Belterületen 540, a külterületen 70 ház épült. A lakosság főleg bányászatból él. Határa 3250 kat. hold, melyből 1725 h. szántó, 102 h. rét, 70 h. szőlő, 438 h. legelő, 695 h. erdő, 184 h. terméketlen és 6 hold nádas. Ebből a területből a Katolikus Vallásalap és 70 magános bír egy-egy középbirtokot 1462 k. hold összterülettel, 89 kisbirtokos 1374 holdat és 406 törpebirtokos 400 holdat. Kisiparosainak száma 24, melyek közül mészáros- 3, pék- 5, kovács- 3, asztalos- 4, cipész- 6 és bognármester 3. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. kőszénbányája és a Legeltetési Társulatnak kőbányája, a község nagyobb iparüzemei. Kereskedelmét a Csolnoki Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet és 9 szatócsüzlet látja el. Piaca Dorogon 4.5 km-re minden hét szerdáján van. Vasútállomása Dorog (4.6 km) a Budapest—esztergomi vonalon. Postahivatal helyben. Az elemi oktatást 1 rk. felekezeti elemi- és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. által fenntartott magán elemi iskolában nyerik a tankötelesek. A felekezeti iskola 8, a magán 3 tantermes, összesen 10 tanerővel. Ezekkel kapcsolatosan általános- és gazdasági továbbképző is működik. Az új rk. elemi népiskola 1930-ban épült, úgy ennek, mint az óvodának létesítésében Meszlényi Béla főjegyző szerzett maradandó érdemet. A mindennapi tanköteles tanulók száma a legutóbbi tanévben 456 volt, az ismétlősök száma 106. Az intézet igen szép könyvtárral rendelkezik, a tanítók könyvtára 262 kötetből, az ifjúsági könyvtár 740 kötetből áll. Az iskola és egyház kebe-t lében a Vöröskereszt, Szívgárdista, Levente egyesület működik, melyeket a tan232;