Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

mansion (Dunabogdány) át Aquincumba irányult, a másik pedig Gardelacca (Tokod), Dorog, Leányvár irányát követve és Ad lacum felicist (Csév) érintve, Pilisszántón és Nagykovácsin át a hegyek között vezetett Aquincumba. Itt említjük meg, hogy az az útszakasz, amely Bregetiotól Crumerumig s attól fogva Gardelaccáig terjedt, nem más, mint a mai úgynevezett bécsi országút. Esztergom vármegye területe a rómaiak alatt. Arról, hogy a rómaiak Pannóniában a mai Esztergom vármegye területét fontos katonai szempontok szerint rendezték és szervezték be, már szóltunk és felsoroltuk azokat a helyeket is, amelyeken kisebb-nagyobb erősségeket létesítettek. Egészen természetesnek kell tartani, hogy az ilyen helyeken, vagy azok közvetlen szomszédságában lakótelepek, vagyis helységek is létesültek és épen. ezért szükségesnek tartjuk ezeket — bár neveiket is említettük már — ismertetni. Evégből Esztergom vármegye felső határától indulunk el. Itt a vármegye első községe Lábatlan. Ez a hely a rómaiak idejében nem játszott szerepet, illetőleg feltehető, hogy sem mint telep, sem mint lakott hely, vagy táborhely nem lehetett, ellenben a kövekező község: Siittö, Lepavista néven, már erőddel bírt és abban a Philippiánának nevezett trák lovasság 3-ik osztaga (ala) feküdt. Siittö után Piszke következik. Római neve nem ismeretes ugyan, de a földjéből kikerült emlékek szerint telephely volt és katonai őrség is lakta. A következő község Nyergesújfalu, amelynek római neve Crumerum volt. Itt a község felett emelkedő magaslaton a rómaiak jelentékeny erősséget építettek. Ennek jelenleg annyiban van nyoma, hogy a domb fensíkján ez erősség alapfalainak maradványai jelentkeznek, egyébként pedig annak köveit a község lakossága építkezésre használta fel. A castrum meglehetős erődítmény lehetett és az Ulpius Trajanus császár által alapított, nevét is megörökítő, germán chors Márk Aurél és Sept. Severus császárok idejében ebben állomásozott, majd pedig a Lucensium et Callaicorum nevet viselő V. cohors is. Nyergesújfalu után Tát község esik útba. A történetírók — nem tudni, hogy milyen források nyomán — azt állítják, hogy ennek helyén volt Gardelacca erőssége. Ezek az állítások megdőltek azért, mert Táton, amely a síkon fekszik, római eredetű építkezések nyomai nincsenek, így tehát Gardelacca helyét a szomszédos Tokod határában kellett keresni. Erre a valószínűségre Récsey Victor dr. szt. benedekrendi tanár 1894-ben hívta fel a figyelmet. (Arch. Ért. 1894. k. 65. I.) Gardelacca helyének pontos meghatározása is e tudós esztergomi régésznek köszönhető. Ő a tokodi Várberek dűlőben talált római erősségre emlékeztető rommaradványokat és próbaásatásokat is végzett. Récseynek eme kezdeményezése után Sinka Ferenc Pál, az Esztergom vidéki Régészeti és Történelmi Társulat fáradhatatlan ügybuzgóságú múzeumigazgatója, Bella Lajos és dr. Balogh Albin archeológusokkal 1924-ben tekintették meg a helyet, amely a tokodi állomástól negyedórányira van. Récseynek 1890 körül végzett próbaásatása alkalmával megállapítható volt, hogy ott castrum volt s annak alapvonalai négyszög alakot mutattak. Ugyanakkor felmérés is végeztetett és e szerint az ÉK. irányú oldal 122 m, a DK. oldal 90 m, a DNY. oldal 130 m, az ÉNY. oldal 80 m-t tett ki, míg az alapfalak vastagsága átlag 1 m-ben jelentkezett és azok négy sarkán őrtornyok alapjai foglaltak helyet. A felmérés összeredménye szerint a castrum 10.710 négyzetméternyi területen feküdt, vagyis félannyi helyen, mint az aquincumi és harmadrésznyi kiterjedésben, mint a bregetioi római táborok feküdtek. Történetünk során már emlékeztünk a Rómában levő Tabula Peutingeriánáról és a római oszlopcsarnok falán levő térképről, a Tabula AgrippináróL 24