Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

nemzetiségi tekintetben el is különböztek, egyébként római eredetű főnök alatt éltek és ez a főnök Volcacius volt és a Dunapart prefectusának neveztetett. Ennek bizonyítéka a Böcking, Notitia dignitatum II. 736. Aschbach, Die boir und Asalier in Pannonién c. művében ismertetett sírirat. A kelta nép a kereskedelemben pénzt is használt és pedig saját veretüeket. Ezeket a pénzeket dr. Hampel a Budapest régiségei című folyóiratban (IV. 35.) rajzokban ismerteti. Itt említjük meg, hogy hasonló pénzek az Esztergom városi határban is megtaláltattak. A kelta ipar nemcsak a bronztárgyak készítésében tünt ki, hanem a fazekasiparban is, sőt a vasat is feldolgozta. A leleteket illetőleg a lelhelyek különbözők. így a Dorog községben talált és a római edényekhez hasonló edények díszített alakjai fejlettebb Ízlésre mutatnak és elég díszesek. Az esztergomi határban (Szentgyörgymező volt község), a Zamárd-hegy környékén nagyobb edények kerültek elő és azok bronz ékszereket és vörösre festett csontgyiirüket tartalmaztak. Az esztergomi Ispita-hegy is adott nagy edényeket, amelyekben vasmaradványok, feltehetőleg szegek voltak. Ugyancsak az esztergomi határban, a Világos-hegy alatt levő Kater dűlőben és a Héja-kert környékén számos igen nagy edény került ki és ezek között több olyan is, amely magvak eltartására szolgált. Egy olajfőző edény is találtatott. Ez körülbelül négy liternyi nagyságú füles fazék, amelynek oldalán középen lyukak vannak és e fazék alatt teljesen épségben jelentkezett egy inagasszélíi felfogó tányér. Az edényleletek legnagyobb része égett csontmaradványokat és hamut tartalmazott, vagyis amennyiben a halottakat elhamvasztották, a hamut és a tökéletlenül elégett csontokat edényekbe helyezték és azokat fedőlappal letakarva földelték el. A kelta-kor emlékei Esztergomban leginkább akkor kerültek felszínre, amikor a Philloxera-rovar a szőlőket elpusztította és az új telepítést mélyremenő földforgatással kezdték meg. Minthogy a hegyi talajokra való visszatérés még mindig folyamatban van, bizonyos, hogy még igen sok értékes tárgy fog az esztergomi határból felszínre kerülni. Úgy a vármegye, mint a város területén talált keltakorbeli emlékek részint az érseki, részint az Esztergom Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat múzeumában láthatók. Dunántúl a rómaiak alatt. Visszaemlékezve a keltákra, amely nép már nemzetet alkotott és amelyet a történelem pannonok néven könyvel el, meg kell világítani azt a sorsot, amely uralmukat megszüntette és nemzeti létüket megsemmisítette. Ez a sors a római birodalom terjeszkedési törekvéseiben teljesedett be. A római birodalomból ugyanis Dácia irányában és a Balkánra szárazföldi út vezetett és annak urai részben a dalmátok, részben a pannonok voltak. Minthogy pedig ezek megtudták, hogy a rómaiak a brundusiumi egyezség alapján hódító szándékkal vannak, megállapodtak, hogy jogaikat megvédelmezik s ebből folyólag a betöréssel szembeszálltak, de a római túlerő legyőzte őket és ekkor Octavianus császár Dalmáciát, Pannóniát és Moesiát Illyricum név alatt római provinciának nyilvánította. Ennek a provinciának a határa észak felé az Al-Duna és a Száva volt és a felette fekvő rész, vagyis a Dunántúl földje, csak Augustus idejében került római uralom alá s addig az ezen földet birtokló pannonok és a rómaiak között bizonyos szövetség állott fenn. A dunántúli rész meghódításának ténye későbbre esik és ez a hódítás nem járt véres hadjárattal, mert a pannónok időközben a rómaiakkal való állandó érintkezés következtében felismerték azok hatalmas katonai erejét, merész alkotó képességét és fejlettebb kultúráját, sőt nyelvét is elsajátították, tehát nem fejtettek ki ellenállást. Feltehető különben. 20