Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A hivatalos vármegye életében 1927 és 28-ban olyan események, amelyek politikai szempontból kiemelendők volnának, nem jelentkeztek és ami a következő években jelentősebb, arról az alábbiakban emlékezünk. 1929-ben a vármegyék törvényhatósági bizottságainak újabb megalakítása felsőbb helyről elrendeltetvén, ez megtörtént és azzal kapcsolatban tisztújítás is tartatott s akkor a tisztikarban változás nem volt. 1930 január hó 15-én a vármegye közgyűlésének felsőházi tagokat kellett választania. Megválasztattak rendes tagokul: Ghiczy Elemér és Báthy László, póttagokul pedig Lőke Károly és Bleszl Ferenc. Ugyanezen évi június hó 26-án érte el szenkvici Palkovics László alispán vármegyei szolgálatának 'harmincadik évfordulóját, mely alkalomból a közügyek terén kifejtett értékes tevékenysége Magyarország kormányzója részéről a II. osztályú érdemkereszttel ismertetett el. Palkovics László fia volt annak a Pa.kovics Károlynak, aki a szabadságharcban hazájának nemcsak igazi katonába volt, hanem kormánybiztosi minőségében minden áldozatra kész fia is. Élettörténetét az 1848/49-iki események során ismertettük és itt — bár már arról is szóltunk — megemlítjük, hogy Esztergom vármegye alispáni székében az 1851/1852-iki nehéz időkben elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ezeket tudva, érthető, hogy amikor Palkovics László Esztergom vármegye szolgálatába lépett, a vármegye közönsége úgy tekintette őt, mint jeles atyjának jellemben, tudásban, tekintélytaríásban és munkakészségben mé.tó örökösét és nem is csalódott, mert személyében valóban megtalálta azt az alispánt, aki vármegyéjét az ősi erények tiszteletével szerette, önérzetesen képviselte és igazi odaadással szolgálta. Harmincéves szolgálatának évfordulóját a vármegye közönsége bensőséges melegséggel ünnepelte és hűségeért tiszteletéről és szeretetéről biztosította. 1931 évi január hó 6-án revisnyei Reviczky Elemér Esztergom-járási főszolgabíró vármegyei szolgálatának negyedszázados évfordulójához ért. Közszolgálati tevékenysége azok közé a főszolgabírák közé sorozza, akik nemcsak a közigazgatás nehéz feladatait oldják meg játszi könnyedséggel, nemcsak felügyeleti hatáskörükben látnak és tudnak mindent, hanem eszményekért is lelkesednek és azok megvalósulásának tettekben megnyilvánuló tényezői is. Ez a férfiú atyja, lelkes gondozója járásának és járása minden falujának. Egyéniségében megtaláljuk azoknak a régi táblabíráknak minden tulajdonságát, akiket hivatalos eljárásaikban, a felekkel való érintkezésben és cselekvéseikben emberszeretet és igazságos érzés irányított. Reviczky Elemér 1906. évi jan. 6-án lépett annak a vármegyének szolgálatába, amelyet nagyatyja: néh. Reviczky Károly és atyja: Reviczky Győző, híven szolgáltak s így érthető, hogy azokon a hagyományokon indult, amelyek azokat lelkesítették. A vármegye szolgálatában gyakornokságon kezdte. 1908-ban már a párkányi járásban szolgabíró, 1909-ben — bár ebbeli minőségét megtartotta -— Esztergom szab. kir. város helyettes rendőrkapitánya, majd ismét visszatér járásába, aihol 1917-ben helyettes főbíró, 1918-ban pedig véglegesen megválasztott főszolgabíró. — 1918. nov. 15-től dec. 15-ig felvidéki kormánybiztos, de mivel nem állítanak rendelkezésére megfelelő erőket, leköszön s attól kezdve az esztergomi járás főnöke. Mint egyházának buzgó híve és lelkes támogatója, 1923-ban XI. Pius pápa elismeréséből a Pro Ecclesia et Pontifice kitüntető keresztjét nyeri, közben megkapja a II. oszt. polgári hadi érdemkeresztet és egyrészt a levente intézmény kifejlesztése terén, másrészt a m. kir. honvédség érdekében teljesített "szolgálatai elismeréseül 1930-ban a Signum Laudis tulajdonosa lett. Kitűnő főszolgabíráját a vármegye közönsége a 30 éves szolgálati jubileuma alkalmából igaz szeretettel ünnepelte. Érthető meglepetést keltett a vármegyében annak a híre, hogy gr. Bethlen István miniszterelnök kormányával együtt 1931 augusztusában váratlanul le182