Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A román megszállás után. Említettük, hogy a kommunizmus után Esztergom katonai parancsnoka átmenetileg Kornhaber Sámuel alezredes lett. Kornhabert e tisztében a fővezér rendelkezéséből Waldvogel József volt cs. és kir. vadászőrnagy, illetve már akkor nemzeti hadseregbeli alezredes, váltotta fel. Erről a derék katonáról, aki a világháborút végig küzdötte és aki az összes tiszti kitüntetéseken kívül a Hadúr különös elismeréséből a Lipót-renddel is feldíszíttetett, emlékeznünk kell. Amikor a kommunizmus bekövetkezett, Waldvogel Szegedre ment és a vörös uralom tartama alatt abban a hős táborban foglalt helyet, amely Horthy Miklós altengernagy körül a haza megmentése érdekében önzetlenül csoportosult. Ott tevékenykedett a nemzeti hadsereg magvának megszervezésében. Amikor a nemzeti hadsereg Szegedről kivonult, alezredessé lépett elő és a fővezér felismeréséből származott ama kitüntetése, hogy szülővárosának: Esztergomnak és Esztergom vármegyének lett katonai parancsnoka. Ebbeli minőségében kitűnően megválogatott embereivel a megyében végleg sikerült elnyomnia a vörös zsarátnokot s az a szervezet, amelyet az esetleges titkos kilengések megfigyelése érdekében megteremtett, valóban mesterét dicsérte. Keménykezű katonának bizonyult abban az irányban is, hogy minden olyan megmozdulást éber figyelemmel kísért, amely egy elejtett szóval is elárulta, hogy a vörös uralmat vissza óhajtja. Ennek az éberségnek tulajdonítható, hogy ha valaki az új rend ellen nyíltan elégedetlenkedni mert, az illetőt azonnal lefogatta, sőt megtörtént, hogy elrettentő például a nyílt utcán ki is kóhette. Engesztelhetetlen szigorának, vasfegyelmet tartó egyéniségének és mindenre kiterjedő gondoskodásának a megyében és a városban példás rend lett a következménye. A fővezér elismerése nem is maradt el, mert lelkes tevékenységeért ezredessé lépett elő. Katonai parancsnok volt akkor, amikor IV. Károly király a végből érkezett Magyarországba, hogy trónját elfoglalja. Ismeretes, hogy a király érkezése hírére a csehek ellenünk akartak mozgósítani. Minthogy pedig Esztergomot a csehektől csupán a Duna választja el, természetesen tartani lehetett attól, hogy Esztergom támadási pont lesz. Waldvogel ezredes ekkor azonnal megalakította az Esztergomban lakó tartalékos tisztekből áúó erős századot s megtette mindazon katonai intézkedéseket, amelyek a cseh átkelés megakadályozására szükségeseknek bizonyultak. Tudjuk, hogy amennyiben a fiatal királyt felvilágosították arról, hogy jövetele súlyos baj okozója lehet, IV. Károly elhagyta az országot és így a cseh támadás abban maradt, azonban történhetett volna ez másként is és hogyha Esztergom felől elhárítható lett volna a végzet, úgy ez az eredmény Waldvogel óvatos, okos és gyors intézkedései nyomán jelentkezett volna. Waldvogel József m. kir. honvédezredes vitézzé avattatott. Mint vitéz a Szívós előnevet választotta és ez kapcsoltatott össze atyáitól örökölt nevével ekként: Vitéz Szívós Waldvogel József. Magyarország kormányzója ezt a hős katonát tábornokká léptette elő és e magas rangjának elnyerése után nyugállományba helyezte. Róla még a város fejlődéstörténetét tárgyaló fejezetünkben is emlékeznünk kell, mert nyugalmi állapotában egyike ama városatyáknak, akik szülővárosuk múltját tisztelve és megbecsülve, arra törekednek, hogy az Árpádházi királyok egykori fővárosa: a történelmi események során annyiszor rombadöntött Esztergom, fejlődésében és haladásában méltó legyen régi nagyságához! E kötelességszerű kitérés után megemlítjük, hogy 1919 október hó 11-én nagy öröm érte Esztergomot. E napon délután egy óra tájban érkezett meg a nemzeti hadsereg egy zászlóalja Bauer őrnagy vezénylete alatt. Mondani is felesleges, hogy a kerecsentollal ékesített Bocskai-sapkás, teljesen kifogás170