Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

A román megszállás után. Említettük, hogy a kommunizmus után Esztergom katonai parancsnoka átmenetileg Kornhaber Sámuel alezredes lett. Kornhabert e tisztében a fővezér rendelkezéséből Waldvogel József volt cs. és kir. vadászőrnagy, illetve már akkor nemzeti hadseregbeli alezredes, váltotta fel. Erről a derék katonáról, aki a világháborút végig küzdötte és aki az összes tiszti kitüntetéseken kívül a Hadúr különös elismeréséből a Lipót-renddel is feldíszíttetett, emlékeznünk kell. Amikor a kommunizmus bekövetkezett, Waldvogel Szegedre ment és a vörös uralom tartama alatt abban a hős táborban foglalt helyet, amely Horthy Miklós altengernagy körül a haza megmentése érdekében önzetlenül csopor­tosult. Ott tevékenykedett a nemzeti hadsereg magvának megszervezésében. Amikor a nemzeti hadsereg Szegedről kivonult, alezredessé lépett elő és a fő­vezér felismeréséből származott ama kitüntetése, hogy szülővárosának: Eszter­gomnak és Esztergom vármegyének lett katonai parancsnoka. Ebbeli minősé­gében kitűnően megválogatott embereivel a megyében végleg sikerült elnyom­nia a vörös zsarátnokot s az a szervezet, amelyet az esetleges titkos kilengé­sek megfigyelése érdekében megteremtett, valóban mesterét dicsérte. Kemény­kezű katonának bizonyult abban az irányban is, hogy minden olyan megmoz­dulást éber figyelemmel kísért, amely egy elejtett szóval is elárulta, hogy a vörös uralmat vissza óhajtja. Ennek az éberségnek tulajdonítható, hogy ha valaki az új rend ellen nyíltan elégedetlenkedni mert, az illetőt azonnal le­fogatta, sőt megtörtént, hogy elrettentő például a nyílt utcán ki is kóhette. Engesztelhetetlen szigorának, vasfegyelmet tartó egyéniségének és mindenre kiterjedő gondoskodásának a megyében és a városban példás rend lett a követ­kezménye. A fővezér elismerése nem is maradt el, mert lelkes tevékenységeért ezredessé lépett elő. Katonai parancsnok volt akkor, amikor IV. Károly király a végből érkezett Magyarországba, hogy trónját elfoglalja. Ismeretes, hogy a király érkezése hírére a csehek ellenünk akartak mozgósítani. Minthogy pedig Esztergomot a csehektől csupán a Duna választja el, természetesen tartani lehetett attól, hogy Esztergom támadási pont lesz. Waldvogel ezredes ekkor azonnal megalakította az Esztergomban lakó tartalékos tisztekből áúó erős századot s megtette mindazon katonai intézkedéseket, amelyek a cseh átkelés megakadályozására szükségeseknek bizonyultak. Tudjuk, hogy amennyiben a fiatal királyt felvilágosították arról, hogy jövetele súlyos baj okozója lehet, IV. Károly elhagyta az országot és így a cseh támadás abban maradt, azonban történhetett volna ez másként is és hogyha Esztergom felől elhárítható lett volna a végzet, úgy ez az eredmény Waldvogel óvatos, okos és gyors intézke­dései nyomán jelentkezett volna. Waldvogel József m. kir. honvédezredes vitézzé avattatott. Mint vitéz a Szívós előnevet választotta és ez kapcsoltatott össze atyáitól örökölt nevével ekként: Vitéz Szívós Waldvogel József. Magyarország kormányzója ezt a hős katonát tábornokká léptette elő és e magas rangjának elnyerése után nyugállo­mányba helyezte. Róla még a város fejlődéstörténetét tárgyaló fejezetünkben is emlékeznünk kell, mert nyugalmi állapotában egyike ama városatyáknak, akik szülővárosuk múltját tisztelve és megbecsülve, arra törekednek, hogy az Árpád­házi királyok egykori fővárosa: a történelmi események során annyiszor romba­döntött Esztergom, fejlődésében és haladásában méltó legyen régi nagy­ságához! E kötelességszerű kitérés után megemlítjük, hogy 1919 október hó 11-én nagy öröm érte Esztergomot. E napon délután egy óra tájban érkezett meg a nemzeti hadsereg egy zászlóalja Bauer őrnagy vezénylete alatt. Mondani is felesleges, hogy a kerecsentollal ékesített Bocskai-sapkás, teljesen kifogás­170

Next

/
Thumbnails
Contents