Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

munkás- és katona tanács Pajor Tamást máshova rendelte, annak helyébe dr. Katona Sándor állíttatott vádbiztosul, majd ennek felmentése után bizonyos Faszler nevű pesti alak, legutoljára pedig dr. Perler Ferenc fővárosi ügyvéd töltötték be a vádbiztosi helyet. Az új hatalom emberei előtt mindazok gyűlöltek voltak, akik a megyében és városban előkelő helyeket töltöttek be és módos embereknek számítottak. Különösen megnyilatkozott a kíméletlen ellenszenv a hercegprímástól lefelé a világi papokkal szemben. így pl. dr. Csernoch János hercegprímást a palotájából dr. Mailáth Ferenc kilakoltatta és Magyarország bíboros főpásztorának Machovics Gyula prelátus-kanonok házának egyik szobájában kellett meghúzódnia. Ettől eltekintve, az esztergomi kanonoki házakat telerakták nincstelen emberekkel és a főpapságnak tűrnie kellett a velük szemben kihívóan viselkedő lakók bosszantásait. Az esztergomi papnevelőintézetet a vörös katonaság beszállásolására használták fel. A háztulajdonos polgárok házai köztulajdonba vétettek és minden házban olyan elemek helyeztettek el, akik addig a maguk egyszerű szegénységében állandó lakássa! nem bírtak. A nép- és középoktatás felügyeletére az országos népbiztosság tanügyi megbízottakat küldött ki. Ezek közül különösen kitűnt Tangl Kőszeghalvi Endre budai főreáliskolai tanár, továbbá Szabó István dorogi tanító, akik összegyűjtötték a város összes tanerőit, polgáriakat, szerzeteseket és apácákat s azokat az új szellem (?) híveivé akarták átgyúrni. Tangl Kőszegfalvi a prímási palotábol önhatalmúlag elhurcolt bútorokkal és képekkel rendezte be lakását és az érseki ezüstneműeket is oda vitte. A kommunisták 1919 május hó első napját hivatalos ünnep címén ülték meg és erre az alkalomra elrendelték, hogy a házak vörös rongyokkal diszíttessenek, A nagy napnak reggelén zenés ébresztő volt. Délelőtt felvonulás, délután népünnepély, este pedig a Széchenyi-kaszinó helyiségének lefoglalásával hangverseny következett. Amikor a vöröshadsereg a Felvidéket birtokló csehek kiveréséhez fogott, az esztergomi vörösök a Budapestről vezényelt monitorok által támogatva valóban kiűzték a várossal szemben fekvő Párkányból a cseheket és a Szob felől érkezett vörös dandárral egyesülve, sikerült is azokat majdnem Pozsonyig szorítani, de közben a csehek erélyes fellépése következtében csúfosan visszahátráltak. Amikor a csehek Párkányba ismét visszatértek, Esztergomban Szabó István vörös városparancsnok több társával titokban csónakon átkelt a Dunán és arra akarta rávenni a cseheket, hogy Esztergomot szállják meg. Ez a terv árulás következtében kipattant és amíg a megtorlás elől Szabó István cseh területre menekült, addig a vörösök két társát, nevezetesen egy bizonyos Varga Dezső István nevű esztergomi vörös katonát, továbbá egy Berliczai Aladár nevű volt tengerészt elfogták s mindkettőt a forradalmi tör,vényszék elé állították. Ezt a két embert az esztergomi forradalmi törvényszék halálra ítélte. Kivégzésük a városház árkádja alatt történt meg, s azokat az ezen alkalomra Budapestről leküldött tengerészek golyója terítette le. Amikor a vörösök a Tiszánál az oláh hadsereg elől megszaladtak, rövidesen lejárt a dicsőségük és valamint az ország, úgy Esztergom megye és a város is megszabadultak a lidércnyomás alól. 1919 augusztus hó 2-ára pedig már eltűntek a vörös rongyok. A kommün bukása után az abban részesek részben menekültek, részbetl pedig elrejtőzni igyekeztek, azonban volt olyan alak is, aki a bukásról még nem értesült és egészen gyanutlanul jelent meg az esztergomi utcán. Ez a forradalmi törvényszék elnöke: Győri János volt. Amint ezt az embert a járókelők meglátták, nyomban körülvették és oly irtózatosan elverték, hogy mozdulatlanul terült el a Széchenyi-téren s eszméletlenül vitték a kórházba, ahol 164